üveghegy, üveghegyeken is túl

→ meseelem; a mesei mitikus világkép, ill. a mesei távolságra utaló → mesekezdő formula része (Thompson, Motif Index F751). A mesei világelképzelést, s ebben az üveghegy helyét jól érzékelteti egy szlovák mese, mely így kezdődik: „Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, az óperenciás tengeren is túl, az üveghegyeken is túl, ahol deszkapalánk tartotta a földet, hogy bele ne hulljon a semmibe...”. A mesehősnek, legfőképpen → Hamupipőke királyfinak fel kell ugratnia az üveghegyre, hogy a csúcsán levő királyi palota ablakán kihajló királykisasszony kezéből az aranygyűrűt, aranyalmát, aranykendőt lekapja. Meg kell másznia az üveghegyet → Mirkó királyfinak (AaTh 463A*; BN 320*) is. Igen szemléletes, lovával folytatott párbeszéde: – Nyisd ki a szemed, kicsi gazdám, mit látsz? – Látok egy éktelen magas üveghegyet. Olyan meredek, mint a ház oldala, s a teteje az eget veri. – Hunyd bé a szemed, kicsi gazdám, mit látsz? – Látok magam alatt valami feketeséget, akkorát, mint egy jó nagy tál. – No, ez a föld kereksége – mondá a táltos. – Hát magad alatt mit látsz? – Látok egy végesvégtelen hosszú üvegösvényt, s innét is túl is mély ürességet. – Nohát azon nekünk végig kell mennünk. – Jaj, édes lovam, lefordulsz, a szörnyű halálnak halálával halunk meg...” Irod. Kriza János: Vadrózsák (Kolozsvár, 1863); „Glasberg”, „Glasbergritt” (Hdwb. d. alt. Märchens, II., Berlin, 1934–40); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957).