jugoszláviai magyarok

az 1910. évi magyar népszámlálás szerint az 1920-ban Mo.-tól Jugoszláviához csatolt területen (beleértve Horváto.-ot is) 577 549 magyar anyanyelvű élt. Az 1921. évi jugoszláv népszámlálás 472 409, az 1931. évi pedig 468 000 magyart talált Jugoszláviában. A csökkenés elsősorban a magukat addig számításból magyarnak valló más nemzetiségűek kiválásából és az 1918–21 között 39 272 Mo.-ra távozott személyből adódott. 1941–44 között ismét Mo.-hoz tartozott a Bácska, a Drávaszög és a Muraköz. Az újabb főhatalom-változás miatt 1944-ben Mo.-ra menekültekkel és az első hónapokban a háborús bűnöket kollektíve büntető visszaélések áldozataival több ezer fővel csökkent a jugoszláviai magyarok száma. A háború után azonban 1948-ban már 496 000, 1953-ban 502 000, 1961-ben 504 000 főre emelkedett. Figyelembe véve a népszámlálásokból adódó pontatlanságokat és eltolódásokat 1968-ban 540–550 000-re becsülhették a jugoszláviai magyarok számát. Az 1970. évi népszámlálás eredménye 477 374 fő, ismét csökkenő tendenciát mutat. A jugoszláviai magyarok többségükben összefüggő területen É- és K-Bácskában laknak. → Bácska más részein, valamint a → Bánságban, → Szerémségben, Horváto.-ban (→ Szlavónia) Lendva vidékén (→ Hetés), szigetekben és szórványokban élnek. Újabban nagyobb arányú a jugoszláviai magyarok Ny-európai vendégmunkavállalása és végleges kivándorlása is (Brazília, Ausztrália). – Irod. Mirnics Károly: Vajdaság sorsa a nemzetiségek sorsa (Híd, 1970); Dávid Zoltán: A magyarul beszélők száma (Magy. Nyelvőr, 1970).