fésű

a haj bontására, ill. rögzítésére szolgáló eszköz. Szaruból, csontból, fából, különböző formában és méretben mesterek, az egyszerűbbeket bádogból és rézből a cigányok készítették. A Tiszavidéken ecsélő a neve. – A → hosszú haj és → körhaj divatja idején a férfiak a görbe fésűt használták, amellyel hajukat tarkó felett leszorították. A női hajviseletben a hajakasztó (Debrecen), a kontyfésű korábban a jobb vagyoni helyzetre utalt a toll vagy → kontyfa használatával szemben. Leányok hajában a körfésű újabb divatú, a választék nélküli előhaj leszorítására vagy a fonatok feltűzésére szolgál. (→ még: hajviselet) – Irod. Bartha Károly: A debreceni fésűsmesterség (Debrecen, 1929).

Felső kép: Görbe fésű – Alsó kép: Paraszt bontófésű – Jobb oldali kép: Faros fésű (Mind: Debrecen)

Férfi, fésűvel a hajában (Valkó, Pest m.)

Kontyfésű (Nagytarcsa, Pest m.)

Felső képek: Nyomtatott hajakasztó (Debrecen) – Kontyfésű szaruból (Magyarország) – Alsó kép: Gombos hajakasztó (Debrecen)