gyermekrajz

néprajzi vonatkozásban a parasztgyermekek által papíron, ceruzával készített és többnyire színezett rajz. A spontán firkálások, ill. ábrázolások papírra vetése az iskolázás, ill. az írószerek és a papírhasználat általánossá válásához köthető, gyakran régi könyvek előzéklapjain őrződött meg. A magyar gyermekrajzok közül azok váltak ismertekké, amelyeknél az ösztönös rajzolgatásból szakember kezdeményezésére a paraszti életet kifejező alkotások sora bontakozott ki. – 1. Sárközi gyermekrajz. Az itteni kislányok közt a 20. sz. elejére szokássá vált egymás megajándékozása az iskolaév végén színes ceruzával telerajzolt lapocskákkal. A megőrződött lapok többségén a népi hímzésekre emlékeztető sorminták közt ajánlás vagy számok sora látható. A Malonyay Dezső szervezte néprajzi gyűjtés során (1910 előtt) Ács Lipót rajztanár vezette itt rá a kislányokat a figurális gyermekrajzra. A nagy számban fennmaradt ilyen gyermekrajzok többsége egyetlen leány- vagy asszonyfigurát mutat oldalnézetben, ritkábban két szemben álló nőt vagy körtáncot. A korábbi, mereven beállított népi → emberábrázolásnak megfelelően stilizált gyermekrajzok eszményített képét adják a korabeli módos → sárközi viseletnek. Ács Lipót működésének megszűntével a sárközi gyermekrajz folytatás nélkül maradt. – 2. Galgamácsai gyermekrajz. Elindítója Gönyey Sándor volt 1939-ben, Dudás Juli felfedezésével, aki mellé néhány más leányka is társult. Gönyey viseletképeknek és helybeli szokásokat és munkafolyamatokat megörökítő, sokalakos ciklusoknak a komponálására biztatta a rajzolókat. Ezek a gyermekrajzok kitűnnek részletgazdagságukkal, mozgalmasságukkal, ill. a cselekménynek és környezetének hiteles visszaadására való törekvésükkel. A galgamácsai gyermekrajzok készítői közül Dudás Juli mint naiv festő (→ naiv művészet) sajátos stílussá fejlesztve folytatta a későbbiekben az ilyen szellemű alkotásokat. – Irod. Lewetus, A. S.: Gyermekrajzokról (A Ház, 1910); Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); K. Csilléry Klára: Magyar népi grafika (Népr. Ért., 1971).

Gyermekrajz. Templomba menő módos menyecske, fején parittyafőkötővel, kezében zsebkendőbe csavart virággal (Korsós Erzsébet iskolásleány rajza, 1911, Öcsény, Tolna m.)