gyermekmunka

TARTALOM

gyermekrajz

gyermeköltözet

A → csecsemőöltözetet elhagyva a karon ülő gyermekek nemre való tekintet nélkül hátul hasított, nyaknál megkötött fehér gyolcs félinget, hosszú inget viseltek, amelyhez kis főkötő, kis sapka, gyöngyös sapka (Nógrád m.) tartozott. – A kisgyermek öltözetének kb. az iskoláskorig legfontosabb darabja a derékban szabott, hátul gombolódó, szűk, hosszú ujjú felsőrészhez varrt, ráncolt aljú szoknya (Dunántúl), kantus (Alföld), zubbony, mellyes szoknya (Felföld), viganó (Ajak) volt, amelyet az évszakoknak megfelelően vékonyabb vagy melegebb, rendszerint gyári anyagokból készítettek, viselője nemére csak színével utalva. Néhol a kisfiú már → kalapot, a kislány anyja → fejkendőjéből vállkendőt kapott és haját befonták. – Az iskolás korú fiú vászonnadrágban, fűzfanadrágban, → ingben, → mellényben járt, fejét az évszaktól függően → báránybőr sipka vagy kalap fedte. A leány ruhája a nagylányokéhoz kezdett hasonlítani, a bő aljhoz elöl nyíló mellényt varrtak, amely alatt → pendelyt és inget, fölötte → kötényt és vállkendőt viselt. Téli öltözetüket sokszor a férfi- és női viselet valamelyik téli darabjának megfelelő vagy olcsóbb anyagból készült változata egészítette ki, pl. a flanell kuzsi a Fekete-Körös völgyi férfi bőrmelles mintájára. – Rendszerint az iskola befejezése vagy pl. a konfirmálás után a → hajviselettel, → fejviselettel és a ruházattal jelezték a gyermek felnőtt voltát. Sok gyermek pedig a felnőttek öltözetdarabjaiban (csizma, kendő, → ködmön) járt. – Kb. a századfordulótól meggyorsult a gyermeköltözetben az öltözetváltoztatás üteme, és a II. világháború előtt is a népviseletben járó falvakban már az iskolába kerülő gyermekek is felvehették a felnőttekével megegyező felsőruhákat. – Irod. Fél Edit: A turai viselet (Népr. Ért., 1937); Kresz Mária: A gyermekek és fiatalok viselete a kalotaszegi Nyárszón (Népr. Ért., 1957).