halkisasszony, a

→ tündérmese. Cselekménye: szegény halászfiú a folyóból aranyhalat fog ki. Az szép leánnyá változik, és felesége lesz. Segítő szellemek (ördögök) segítségével aranyos palotát, fényes ruházatot, személyzetet teremt. Halász Józsi meghívja az uraságot (királyt) magukhoz ebédre. Az meglátja a szép asszonyt, beleszeret, s a férj elé elvégezhetetlen feladatokat tűz ki: a) építsen a király és saját palotája között ezüsthidat, b) vágasson ki egy erdőt, helyét vesse be gabonával (ültesse be szőlővel), reggelre a kenyér (bor) a király asztalán legyen (→ bűvös gyűrű, a: AaTh 560; → Rózsa és Ibolya: AaTh 313A és C); c) hívja meg az Úristent Szent Péterrel ebédre. Az első két feladatot a halkisasszony segítő szellemei hajtják végre, a harmadikat maga a férj: az asszony tanácsai nyomán rongyos csikóval az égbe repül. Az Isten csak különböző feltételek mellett hajlandó elmenni: egy szem árpát ad, abból kíván másnap kenyeret enni, s egy tehén „még ma folyassa meg magát”, annak a borja húsából készüljön másnap az ebéd. Mire Józsi hazaér, az árpa már „szépen málik”, s a tehén is „omlóban van”, tud hát ebédet készíteni az Isten kívánsága szerint. A földesúr (király) bezárja előle a kaput, az Úristen (Péter) büntetésből vízzel árasztja el a várát (városát), s Józsinál ebédel (AaTh 465C; egyes esetekben bev. az AaTh 402: „macskamenyasszony” típus „békamenyasszony” redakciója, s a harmadik feladat a pokoljárás feladatával bővül, olykor a változat befejezése az AaTh 400: „hattyúlányok” típus feleségkeresés motívuma). – A mese az egész magyar nyelvterületen 13 változatban ismert, elterjesztésében szerepe van Kriza János Halász Józsi c. meséjének, ill. a mese Benedek Elek által készített feldolgozásának (Palkó Józsefné meséi). A mese Ny-Európában ismeretlen, K-Európában és a Baltikumon viszont közismert és közkedvelt. Tisztázatlanok a típus kapcsolatai az Ezeregyéjszaka gyűjteményével, a görög mitológiával, ill. a középkori keresztény felfogással és epikus anyaggal. (→ még: állatvőlegény, angyalbárányok, Árgirus) – Irod. Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (FFC 78. Helsinki 1928); Balys, J.: Motif-Index of Lithuanian Narrative Folk-Lore (Kaunas, 1936); Eberhard, W.-Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Ford. Mándoki László, MNKF 1. Bp., 1960); Krzyzanowski, J.: Polska bajka ludowa (I., Wroclaw–Warszawa–Kraków, 1962); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).