kútásó

a falusi, mezővárosi kisvállalkozó (→ vállalkozó), parasztiparos egyik típusa, aki a hagyományos ásott kutak készítésével foglalkozott. Rendszerint más kútásó mellett dolgozott napszámban (→ napszámosmunka), míg kevés felszerelését össze nem szedte, s utána önállósította magát. Iparengedélyhez nem kötött, ún. szabad iparként űzte munkáját, miként a fal-, tető-, vályog- és téglaverők egy része is; maga mellé alkalmilag 2–3 napszámost fogadott. A munkát átaljában (→ átaljás munka) vállalta, kiköthetett pénzt vagy terményt egyaránt, rendszerint a megrendelőnél étkezett. A kis csoport egymást váltva és együttműködve dolgozott, lényegében paraszti szerszámokkal (ásó, kapa, lapát stb.) munkálkodtak, utóbb már a → kubikosok fejlettebb munkaeszközeit és módszereit (pl. kútbéli állás, vagyis párkány készítése, ún. rugós → ásó stb.) vették át. A századforduló óta visszaszorulóban vannak, utódaik a gépi kútfúrók. (→ még: kút) – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939).

Kútásó kapa (Átány, Heves m.)