| kuszakece | TARTALOM | Kutasfölde |
kút
1. vízszerzés céljából földbe mélyített, kerek, négyzet vagy téglalap alakú, béleletlen (sírkút, kopolyakút), fával, náddal vagy sövénnyel bélelt (bödön-, ládás-, nád-, rovásos-kút), zsombékkal, téglával vagy kővel falazott (kőkút) gödör, amelyből a vizet különböző emelő szerkezetekkel (gém, csiga, kerekes henger) emelik ki. – A kopolya- és sírkút gödrét magas vízállású helyeken ássák, és itatás vagy vízmerítés céljából egyik oldalát menetelesre vagy lépcsőzetesre alakítják ki. A kutat az udvar, a falu köztere, a mező vagy legelő alkalmas helyén hozzáértő kútásó ember vezetésével pénzért vagy kalákában készítik. Az ásás során a fával, náddal, sövénnyel bélelt kútgödröt a vízig lemélyítik, a bélelő bodont, rovást, ládát, a sövény- vagy nádkerítést lesüllyesztve a kiemelt földdel a kútnyílást körültöltik. A kővel, téglával falazott kút ásásához előbb fából négy- vagy sokszög alakú fakeretet, árkust vagy kalickát ácsolnak, azt az alkalmatos helyen a földre fektetik, a földet alóla rövid nyelű ásóval vagy kapával kikaparják, a fokozatosan süllyedő keretre trapéz alakúra formázott kúttéglából vagy faragott kőből a kút falát a süllyedés mértékének megfelelően felépítik. Amikor a keret a kellő mélységet elérte, a bélésfalat a föld felszínéig felemelik, és négyszögletes, keményfa gerendából egyberótt keretet, kútgárgyát fektetnek rá. Ennek négy sarkába 0,50–0,60 m magas, becsapolt sasfákat állítanak, és ezek vájatába engedett vagy rászegezett deszkákból korlátot állítanak, a kút káváját. A kerekes kút nyílása fölé nyeregtetős kútházat, léces építményt emelnek. A kerekes kútból a vizet kerékkel vagy karral forgatott henger és láncos veder segítségével, a gémes vagy csigás kútból a kétkarú emelő elve szerint működő szerkezettel emelik ki. Az emelő részei: kútágas, kútgém vagy csiga, ennek rövidebb végén, a farkán van a kolonc, a hosszabbik csigán a kútostor, amely horgos kankalékban végződik. Erre van akasztva a veder. Az Alföldön a pusztai legelők nagyméretű gulya- vagy itatókútjaiban 2–4 gémmel merik a vizet, a vízmerítő a gárgyára fektetett állódeszkán áll. – Lápos vidéken nyáron a lápon dolgozók, télen a nádvágók ízeinél átütött, alul behasított nádszálat ütnek a láp fenekébe vagy a jégbe vájt nyílásba, és ezen szívják az ívóvizet. (→ még: gémeskút, → kútásó) – Irod. Gönczi Ferenc: Göcseji kutak és hácskuk (Népr. Ért., 1905); Ecsedi István: A debreceni népi építkezés (Népr. Ért., 1912); Fehér Gyula: Kutak a Körös Kissárrétjén (Ethn., 1938); Fél Edit: A társaságban végzett munkák Martoson (Népr. Ért., 1940). – 2. Több → hiedelem fűződött a kúthoz. Fontos szerepe volt a gyógyításban (→ népi gyógyászat), mégpedig a betegség elveszejtésében (pl. ha → árpa van a szemen, három darab árpaszemet dobnak a kútba → ráolvasás kíséretében). Országosan elterjedt hiedelem, hogy a kútban lakó béka berántja magához a kútba néző kisgyermeket. Máshol azzal ijesztik a gyermeket, hogy kútban lakó vasbába rántja le őket, ha a kúthoz közelítenek (→ gyermekijesztő). A terhes asszonynak (→ terhesség) tilos volt a kút kávájára ülnie, később nem volt szabad ugyanott szoptatnia (→ szoptatás). → Pünkösdkor, → karácsonykor, → újévkor szokás volt szép piros almát dobni a kútba, hogy az emberek, állatok arról igyanak és egészségesek legyenek. Ha kivették az almát és ha ehető volt, mindenki evett belőle. (→ még: lakat) – Irod. Pócs Éva: Zagyvarékas néphite (Népr., Közl., 1964).
