terhesség

időszakában → előírások és tilalmak (→ tilalom) szabályozták a nő és környezete viselkedését, elsősorban a születendő gyermek érdekében. A helyi hagyományok szigorúbban szabták meg étrendjét, ruházkodását, betegségeinek gyógyítását (→ népi gyógyászat) és mindennapi életének számos egyéb megnyilvánulását, mint életének más időszakában. Ezenkívül számos (a születendő gyermekkel és a → szüléssel kapcsolatos) → jóslás és → előjel is kísérte a terhességet. A terhességre vonatkozó elképzelésekben és a vele kapcsolatos cselekményekben, gyógymódokban a racionális tapasztalatok és a hiedelmek (→ hiedelem), → mágikus eljárások szorosan összefonódva jelentkeztek. A terhes nő elnevezései: vastag, széles, viselős, „bölcsőre hízik”, „nem jó a ruhája” stb. A terhességgel járó hányást és gyomorégést külső és belső szerekkel orvosolták. Külső szerek: pl. meleg sót tettek a gyomortájékra, vagy ürmöt ecetben megfőztek és ebbe mártott kendővel borogatták vagy kenegették a gyomrukat. Belsőleg alkalmazott szerek: ételek (pl. kenyérhéj, dió, mandula, citrom, zöld gyümölcs, vadalma, sült alma, aszalt szilva stb.), italok (pl. pálinka, fűszerekkel ízesítve, meleg tej, aludttej, ecet, citrom, káposztalé). Hatásosnak tartottak bizonyos ásványi sókat is (pl. konyhasó, leáztatott mész, kréta, timsó, fehér agyag feloldva). Egyes helyeken semmit sem tettek ellene, mert úgy tartották, akkor nem lesz hosszú haja a gyereknek. A terhes nő kívánságait tiszteletben tartották, akár lophatott is, nem büntették meg érte; a megkívánt ételből ennie kell, mert különben elvetéli magzatát; különösen a megkívánt gyümölcsöt kell odaadni a fáról, hogy ne legyen a gyümölcs jele a gyereken és a fa jól teremjen. Tejet ittak, mert azt a hit szerint a magzat is kívánja. Egyes ételeknek (pl. pálinka és hagyma) jó hatást tulajdonítottak a magzat fejlődésére; másutt károsnak tartották a hagymát és a sót, mert fekélyes lenne a gyermek. A sok víz ivásától tartózkodtak, nehogy sok legyen a magzatvíz. A terhesség alatti fehér folyást a gyermek izzadtságának vélték. A terhesség alatti vérzést „tisztulásnak” tartották (nem lesz fekélyes a gyerek), s ezért gyakran nem is tettek ellene semmit. Másutt a házasságtörés jelének tekintették. A következő gyógymódokat alkalmazták: hideg borogatás vagy meleg kendő, kenés; ecetbe, timsóba, kancaganéjba mártott rongy hüvelybe helyezve. Úgy tartották, hogy vérzés esetén nem jó ruhát váltani, mert akkor fokozódik. Próbálkoztak → imával, → ráolvasással, különböző mágikus eljárásokkal. – A terhes nő ruházatánál ügyeltek arra, hogy a fejét melegen tartsa, mágikus célzattal → kifordított ruhát viselt. Némely helyen óvakodtak a szoros ruháktól, míg más vidékeken bepólyázták a hasukat, hogy ne nőjjön nagyra. – Az erre az időszakra vonatkozó hiedelmek és mágikus eljárások nagy része a születendő gyermekkel kapcsolatos. Az → előjelek a születendő gyermek nemére, valamint külső és belső tulajdonságaira vonatkoztak. A gyermek nemére jósolnak a terhes nő külsejéből (pl. lány lesz, ha széles a hasa, ha farosabb, arca májfoltos, szeplős; fiú lesz, ha a hasa hegyes, az arca tiszta), közérzetéből (lány lesz, ha jó a közérzete, fiú lesz, ha az ellenkezője); véletlen szituációkból (pl. ha leejtett tárgyért bal kézzel nyúl, leány; ha jobbal, fiú születik: ha gombostűt talál, fia, ha varrótűt, lánya születik; amelyik házon kuvik szólal meg, ott lány születik; ha → újévkor férfilátogató jön, fiú születik stb.). Jóslások is ismertek hasonló célból: pl. a nő a terhesség kilencedik hetében éjfélkor egy ezüst pénzt vízbe márt, a jobb lába hüvelykujjára teszi, ha jobbra gurul: fiú, ha balra, lánya születik; vagy terhesség végén éjféltájban bal gyűrűsujjáról egy kis körmöt égő szénre tesz, ha pattogva ég, lánya lesz. A tilalmak java része a megcsodálásra vonatkozik: nem szabad semmit megcsodálnia, mert akkor jel lesz a gyereken (pl. nem szabad tüzet néznie, mert akkor piros foltok lesznek rajta); ne nézzen rá a csúnya állatokra, nyomorék, vak vagy púpos emberre (→ anyajegy). Ha megtörtént a megcsodálás, védekeztek következményei ellen: pl. a terhes nő körmére nézett; elfödte szemét; megtörülte a szemét, fügét mutatott (→ fügemutatás), farához kapott, hogy ott keletkezzen a jel. A megcsodáláson kívül féltették a terhes nőt a → szemveréstől, → ijedtségtől és általában rontástól. Mindezek ellen a szokásos rontáselhárító (→ rontás elhárítása) szerekkel védekeztek. A tilalmak másik nagy csoportja bizonyos tevékenységektől tiltja el a nőt: pl. nem szabad terhesség alatt esküt tenni, tanúskodni, temetésen részt venni, pénteken fonni, varrni, a szemetet az ajtó felé seperni, nem szabad állapotát letagadnia; mert gyermeke hazug lesz; nem szabad kötél alatt átbújni, mert halva születik a gyermeke; nem szabad sírba néznie, mert sápadt lesz a gyermek; nem szabad vizes edényre ülni, mert nagy lesz a feje, tököt lopnia, mert kopasz gyereke lesz, szőrös állatba rúgnia, mert szőrös lesz a gyerek (→ agos gyerek); csorba edényből innia, mert görbe szájú lesz a gyermeke stb. Nem szabad páros gyümölcsöt ennie, vagy két sulykot kézbe vennie, mert → ikreket szülne. – A szerencsés kimenetelű szülést bizonyos munkatilalmakkal vélték biztosítani. Bizonyos tilalmak a terhes nő tisztátalan voltával kapcsolatosak: pl. nem szabad káposztát savanyítania, gyümölcsöt befőznie, kovászt kevernie, mert azok nem sikerülnének. Ugyanez okból nem lehetett a terhes nő keresztanya sem. (→ még: vetélés, → magzatelhajtás) – Irod. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon (Bp., 1899); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Kiss Lajos: A szüléssel, kereszteléssel és felneveléssel járó szokások, babonás hiedelmek Hódmezővásárhelyről (Ethn., 1919); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl., 1960).