| magzatburok | TARTALOM | magyar |
a nem kívánt vagy titkolt terhesség szándékos megszakítása. A hatóságok és a valláserkölcs tiltásai ellenére a közvélemény hallgatólagos hozzájárulásával éltek vele az asszonyok és titokban a megesett lányok. – Egykéző vidéken, ahol az utódlás negatív normái alakultak ki, általánossá vált. A magzatelhajtás gyakoriságát, a rá vonatkozó erkölcsi normák társadalmi-történeti változásait alig ismerjük: az erkölcsi töltésű szokások legtakartabb rétege, amely alatt nehéz meghatározni a tényleges gyakorlatot. A magzatelhajtásra vonatkozó tiltásokból nem következik ezek egyértelmű betartása, még akkor sem, ha a paraszti közvélemény általában bűnnek tartotta a gyermek „elcsináltatását”. 1. A → bába által végzett magzatelhajtás a terhességmegszakítás orvosok által is gyakorolt változataihoz áll közel, azonban a laikus gyakorlat számos eljárását is átveszi. – 2. A terhes asszony vagy a laikusok által végrehajtott magzatelhajtás többféle eljárása közül a legfontosabbak: a) abortív főzetek, amelyeket a terhes asszony megivott (pl. petrezselyem élesztővel kevert főzete, rutafű pálinkában, kovászlé, citromlé – általában savanyú italok; ricinusolaj, szappanlé, anyarozs főzete, kékköves víz); – b) a terhes asszony túlerőltetése (pl. üres hombárba hajolt az asszony, hogy megnyomja a hasát a deszka; súlyos köveket, trágyával megrakott talicskát emelt föl); – c) → fürdés, gőzölés (pl. ecetes-sós lábfürdő, gőzölés sziksóval, főtt burgonyával stb.). – d) Primitív művi beavatkozással végeztek magzatelhajtást a falu specialistái, de ugyanezeket a műveleteket önmagukon is végrehajtották a terhüktől szabadulni akaró asszonyok. (Pl. a méhet horgolótűvel, orsóval, tollszárral, hegyes pálcával szurkálták meg; petrezselyem, fehér üröm, mályva stb. gyökerét dugták a hüvelybe stb.) Kenőasszonyok kimasszírozták, „kikenték” az anyából a magzatot. A terhes asszony kötéllel körülkötötte csípőjét, majd a kötelet megnedvesítette, amely megduzzadt és kiszorította belőle a gyermeket. – 3. A magzatelhajtás és annak következményei körül számos → mágikus eljárás és → hiedelem alakult ki. A mérlegre állított terhes asszonytól „elmérték” a gyereket, vagy – durva analógia alapján – puskaport nyelettek vele, hogy lökje ki a magzatot. – Valláserkölcsi tiltások és hiedelmek riasztották a magzatelhajtástól az anyákat; „Ártatlan láng” figyelmezteti gyermeke sírján fellobbanva hétévenként a bűnös anyát, aki halála után „tüzes nyoszolyára” kerül és a pokolban meg kell majd ennie a gyermekét (→ elvetélt gyerek). Az elhajtott magzat testrészeinek a → népi hitvilágban mágikus szerepet tulajdonítottak. A hasi gyerek ujja éjszaka világít; házban tartott kisujja láthatatlanná tesz; minden zárat kinyit (→ tolvajlás). (→ még: népi gyógyászat, → születésszabályozás) – Irod. Vajkai Aurél: Népi orvoslás a Borsa völgyében (Kolozsvár, 1943); Schram Ferenc: Magyarországi boszorkányperek 1529–1768 (I–II., Bp., 1970); Kapros Márta: A gyermekre vonatkozó preventív és produktív mágikus szokások az Ipoly menti néphagyományban (Nógrád megyei Múzeumok Közl., 1974); Gémes Balázs: A magzatelhajtással kapcsolatos hiedelmek a magyarság körében (A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múz. Évkve, IV–V; 1973–74, Szekszárd, 1975); Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditás kezdetétől az anya avatásának szertartásáig az Ipoly menti falvakban (Nógrád megyei Múzeumok Közl., 1977).