Szongott Kristóf (Marosbogát, 1843–Szamosújvár, 1907)

TARTALOM

szoptatószék

szoptatás

A → szülés után általában 2–3 nappal kezdték. Az előtejet károsnak tartották és lefejték. Az → újszülöttnek ezalatt teát vagy kölcsöntejet adtak. Rendszertelen időközökben történt a szoptatás, gyakran egész éjszakára a csecsemő szájában hagyták a mellbimbót, 2–5 hónapos kortól az anyatejet már nem tartották elegendőnek és mellétápláltak. A tejelválasztás megindulásának gyorsítására az emlőt kenegették faggyús vagy zsíros ruhával, különféle növények főzetével borogatták. Hatásosnak tartották az emlő kiszopását más gyerek, a férj vagy ehhez értő asszonyok által; valamint bizonyos ételek és italok fogyasztását, így: vöröshagyma, tésztafélék, köménymag-, cibere-, lencse-, bab-, kendermag-, burgonyaleves, sós víz, pattogatott kukorica, kukoricamálé stb. A szeszes italokat ízesítőkkel nagy mennyiségben fogyasztották. Az anyatejjel készült cipót vagy pogácsát is hatásosnak tartották. A szoptatás ideje általában egy év volt, de két-három éves korig sem volt ritka; sőt néha 6–8 éves korig is szoptattak, különösen, ha közben újabb gyerek született. Azt tartották, hogy a szoptatás ideje alatt nem esnek újra teherbe. A tej elapasztása céljából az emlőt borogatták pl. keményítős vízbe vagy pálinkába mártott szappanos, faggyús ruhával, büröklevéllel, petrezselyemmel, káposztalevéllel, állati ürülékkel stb. Az emlők lekötését is jónak tartották. Keveset ittak és ettek ilyenkor. A gyermek leszoktatásának fő módozatai az elijesztés és az undorkeltés volt (kefével, fekete posztóval, sós mézzel, fokhagymával stb.). – A szoptatással kapcsolatos betegségek közül a mellgyulladás a legveszedelmesebb: fejéssel, kiszopással próbálkoztak, borogatást (zsírral, hájjal, olajjal, tojássárgájával, füvekkel kevert készítmények) alkalmaztak. Bimbórepedés esetén bekenték a bimbót pl. dióolajjal, faggyúval, írósvajjal, vagy → gyógyítók által készített kenőccsel. A szoptatás időszakát különböző hiedelmek (→ hiedelem) és → mágikus eljárások kísérték. A tejelválasztás megindulásának gyorsítására pl. hatásosnak tartották a bábafű hordását vagy pl. egy szelet kenyeret tettek éjszakára az ereszre, hogy harmat essék rá, azután a szoptatós anya éhgyomorra megette – ezzel egyúttal más szoptatós anyák tejét csökkentette. Vagy olyan nő tejével sütöttek pogácsát, akinek sok van. A tejet számtalan → tilalom védte. A tejelapadás fő okát abban látták, hogy valamelyik látogatóra ráragadt a tej, magával vitte. Ezért pl. a → gyermekágyas ágyára nem ülhetett senki. Ha szoptatós anya látogatta meg, ráfejt az ágyra, s ha elment, a helyére kellett rögtön ülni. Első három nap, valamint naplemente után nem adtak ki semmit a házból, mert ezzel a tejet is elvitték: menstruáló nő nem látogathatott gyermekágyast. Nem volt szabad az anyatejnek a földre csöppenni, mert elvinnék a tejet a hangyák vagy a → kígyó. Ha rájöttek, hogy ki „vitte el” a tejet, néhány csepp tejéből pogácsát sütöttek és a gyerekágyas megette vagy kenyérre fejve közösen megették. Ismert volt az anyatej csomókkal való elkötésének hiedelme is (→ kötés). Az elválasztást mágikus eljárásokkal is gyorsították, pl. valamilyen forró tárgyra fejtek pár csepp tejet, hogy az emlőből is olyan gyorsan párologjon el a tej, mint a forró kőről, vasról; az anya tűt szúrt ingébe fordítva, hogy a tej is fordítva folyjon, ingét fordítva vette fel, míg el nem apadt a teje stb. Az elválasztás megkezdésére a gyümölcsérés idejét tartották a legalkalmasabbnak, a napok közül a csütörtököt. Ősszel nem szerették, mert akkor hamar őszül az asszony, a fogai korán kihullanak. Országosan ismert hiedelem volt, hogy a kétszer elválasztott gyermekből → táltos lesz. – Ha az újszülött meghalt, az anya a kiterített gyermekre fejt, hogy a tejet vigye magával, vagy az elhalt gyermek ingét kötötte a mellére. Ha az anya halt meg, az újszülöttel kiszívatták a halott anya emlőit, hogy a gyermek is meghaljon. Az emlő betegségeinek racionálisabb gyógymódja mellett kísérleteztek → füstöléssel, → ráolvasással is (pl. Szeged környékén jobb kézzel simogatták és háromszor mondták):

Erős asszony, engedelmes embör

A Jézusnak gyékény ágya

Kű párnája

Ez a csöcsfájóknak legnagyobb orvossága.

(→ még: csecsemőkor) – Irod. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarországon (Bp., 1899); Gönczi Ferenc: A gyermek születése és szoptatása körül való szokások Göcsejben és Hetésben (Ethn., 1906); Kresz Mária: A kisbuba és anyja Nyárszón (Népr. Közl. 1960).