Karancs vidéki viselet

A jól termő földeken kapásnövényekkel gazdálkodó és a bányavidék munkalehetőségeit élvező falvak öltözködése korán hasonult a városi viselethez. – A 19. sz. második felében váltotta fel a férfiviseletben a bőr és szűrposztó felsőruhákat a gyári posztóruha; a vászon → ing, a térdig érő → gatya és az eléje kötött széles → kötény (a ganga) azonban a századfordulót is túlélte. – Ezzel párhuzamosan a női viseletben a bokáig érő, a szűk ujjú felsőrésszel azonos anyagból szabott bársony és brokát felsőruhák lettek divatosak, amelyeket fodros köténnyel az 1950-es évekig viseltek. A Karancs vidéki viselethez tartozó, dolgozónapokon használt merevített kisféketőket, az ünnepi, hátlapján rakott selyemmel, derékig érő ezüstcsipkével borított szalagokkal díszített rakottféketőket, valamint a fehér, lyukashímzéses, keményített gyolcs farkas- vagy kacsafarkú féketőket ludányhalászi és pilinyi főkötővarrónők készítették. – Irod. Pintér Sándor: A palócokról (Bp., 1880); Pápai Károly: A Karancs és karancsaljai palóczok (Földr. Közl., 1891); Palotay Gertrúd: A díszítmények zsúfolása kérdéséhez (Népr. Ért., 1940).

Karancs vidéki viselet. Menyecskék ünnepi viselete (Karancsság, Nógrád m.) Bp. Néprajzi Múzeum