legényélet

a felnőtt sorba kerüléstől (→ legényavatás) a házasságig terjedő változatos életszakasz (→ még: korosztály, → korcsoport). Aszerint, hogy a legény milyen társadalmi réteghez tartozó családban született, az életszakasz megélésének lehetőségei és módjai igen változatosak. Munkakörét, baráti kapcsolatait, magatartásának megítélését, habitusát családja státusához mérik. Egyéni természetéből vagy meggyőződéséből következő kiválása, ellenszegülése esetén mindezt meg is követelik tőle. Magatartásának legfontosabb rendezője a közelgő házasságra való felkészülés, amely egyes vidékeken a legényekre vonatkozó lazább közösségi, erkölcsi normák révén meglehetősen szabados. A lányok intim-baráti csoportjaival szemben a legények társulásai a falu életében meghatározó jelentőségűek. Minden legény korosztályával és korcsoportjával együtt a helyi hagyományoknak megfelelően járta meg ezt az életszakaszt. A legényélet s egyáltalán a parasztifjúság élete történetében sokat változott: napjainkban korábbi formái, szokásai egészen megszűnőben vannak. – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Szendrey Ákos: A népi társadalom tagozódása (Ethn., 1937); Szendrey Ákos: A népi élet és társas összejövetelei (Ethn., 1938); Kiss Lajos: A szegény asszony élete (Bp., 1941); Kresz Mária: A hagyományokba való belenevelődés egy parasztfaluban (Népr. Tanulm., 1949); Iváncsics Nándor: Peresztegi legény- és leányavatás (Soproni Szle, 1960); Katona Imre: „Népi politechnika” (Pedagógiai Szle, 1961); Ruitz Izabella: A parasztifjúság társasélete a Bódva vidékén (1880–1950) (Ethn., 1965–66); Németh Imre: A népi közösségekben élő fiatalok életmódja és kultúrája (Arrabona, 1966).