mázsaház | TARTALOM | mazurka, lengyelke, mazur |
a 13. sz. közepétől általánosan használt, speciális áruszállító → szekér, amely elsősorban a nemzetközi áruforgalomban, az egynemű áruk szállításában játszott szerepet. A mázsaszekér mint mértékegység vámtételi egységként is szerepelt. A középkorban csak a Dunántúlon és az ÉNy-i országrész jobb útjain volt általános. A mázsaszekér legnagyobb fuvaros szekerünk volt. Minthogy fogatolására (→ lófogatolás) legkevesebb 4 ló szolgált, a nehéz mázsaszekérnek → lőcse volt. Virágkorát Zsigmond király alatt élte, attól kezdve ritkán, majd egyáltalán nem emlegetik az oklevelek. Hogy éppen a 15. sz. közepén tűnt fel, annak természetes oka az a nagy gazdasági, társadalmi átalakulás, amely a 15. sz. második és a 16. sz. első felében mutatkozott és többek között a fuvarozó, szállító, közlekedő eszközöket is átalakította. Ekkor kezdődött a → kocsi szereplése és nagyarányú elterjedése is, valamint a szekér sokféle változatának kialakulása hazánkban és szerepvállalása a szállítás minden ágában. A mázsaszekér nevét ama gyakorlatból vette, hogy a középkorban szigorú rendje volt annak, hogy nemzetközi forgalomba hozott árukat az „exportárukat” az árumegállításra jogosult kereskedelmi központokban, pl. Budán nemcsak megállíthatták, hanem ott hivatalos ellenőrzés mellett megmázsálták, becsomagolták és lepecsételték. Az ilyen árut aztán a határon, a harmincadhelyeken már nem bontották fel, anélkül fizettették meg a vámot, kivéve ha a harmincados kételkedett a pecsét valódiságában. Ez esetben, bizonyos meghatározott összeget: rúdpénzt tett a mázsaszekér rúdjára, amit elvesztett, ha gyanúja alaptalan volt. Irod. Domanovszky Sándor: Mázsaszekér (Fejérpataky-Emlékkv, Bp., 1917).