Mezőföld

a Duna, a Velencei-tó, a Fejér megyei Sárrét és a Sió határolta löszös, mély völgyekkel tagolt sík terület Fejér és Tolna megyék területén. Korábban Ny-i szegélyterülete Veszprém megyéhez tartozott. Évszázados tájfogalom neve természetföldrajzi jellegére utal. A honfoglalás óta magyarlakta terület. A 13–16. sz.-ban jelentékenyebb kun (→ kunok) és besenyő (→ besenyők) településcsoportja volt. A török háborúk alatt eredeti népessége néhány reliktumát kivéve csaknem teljesen elpusztult, az ellenreformáció során is több, hódoltságot átélt települését számolták fel. Már a hódoltság alatt kapott délszláv betelepülőket. A 18. sz. során újratelepítése elsősorban magyar, de jelentékeny német csoportokkal folyt le. Újabb kori fejlődésében a felszabadulásig a nagy kiterjedésű uradalmak meghatározó szerepet játszottak. A Mezőföld uradalmaiban nagy létszámú sajátos társadalmi helyzetű, kultúrájú cseléd népesség alakult ki, akiknek életéről Illyés Gyula Puszták népe c. szociográfiájában adott irodalmi értékű, tudományos hitelű összefoglalást. A nagybirtokok nem csekély mértékű munkamigrációt is fenntartottak. A hazai → summások (→ matyók) jelentős részét a Mezőföldön foglalkoztatták. Mindamellett jelentékeny jobbágy-paraszt községeinek, mezővárosainak (Sárbogárd, Enying, Cece, Dunaföldvár) lélekszáma. Ezekben húzódtak meg szerény kontinuus elemei. A mezőföldi paraszt községek gazdálkodása, társadalmi, települési struktúrája, népi műveltsége dunántúli fekvése ellenére is alföldi jellegzetességeket mutat, mint ahogy törzsökös lakosságának nyelvjárása is a D-i nyelvjárásterülethez kapcsolódik. – Irod. Bátky Zsigmond: Néhány vonás Fejér megye népességének tömörüléséhez (Földr. Közl., 1918); Dömötör Sándor: Dunaszentgyörgy népe (Bp., 1937); Wallner Ernő: Paks településképe (Földr. Közl., 1958); Wallner Ernő: Népesség- és településföldrajzi sajátosságok a paksi járásban (Földr. Ért., 1958); Wallner Ernő: Dunaföldvár településképe (Földr. Ért., 1961).

Utcakép (Dunaföldvár, Tolna m.)