mindentjáró malmocska, varjúkirály, a

→ varázsmese. Cselekménye: szegény ember utolsó tehenét megeszi a varjúkirály és hadserege. Cserébe egy mindentjáró malmocskát (ételgépet) kap. Mikor javában falatozik, vándorlegény ül mellé, avval elcseréli a mindent leverő botjáért, majd utánaküldi a botot, és visszaszerzi a malmot, végül a mindentjáró malmocskát elcseréli egy katonával egy magától járó kardért, ill. golyószóró csákóért. Tulajdon mágikus tárgyával a katonát kivégzi és ismét visszaszerzi a mindentjáró malmocskát. A király és kísérete (irigy, gazdag bátyja, akinek tartozik, adóvégrehajtók) számára vendégséget rendez, botja segítségével „megfizeti” az adósságát. A király hadsereget küld ellene. Botja és csákója (kardja) segítségével legyőzi, ő lesz a király (AaTh 569). A Benedek Elek által feldolgozott Merényi-féle változaton alapuló redakció: a szegény ember a mindentjáró malmocskát hálából kapja a varjú (kígyó) királytól, mert enni adott a katonáinak (hazavitte a fiát). A király csikósai, gulyásai, kondásai igazítják útba, hálából visszafelé jövet megvendégeli őket. A botot egy gubás embertől szerzi a fenti módon. Otthon gyermekeit jóllakatja. A király ellenségét leveri. Nagy jutalmat kap (megteszik királynak; MNK 569A*). A → Terülj asztalkám! típussal rokon, de annál sokkal kevésbé „etikus”, irodalmi úton nem terjesztett, mindössze 8 változatban feljegyzett, nem egységes felépítésű mese, legtöbb változatán érzik az iskolás- és mesekönyvek által terjesztett Benedek-féle szöveg hatása. (Utóbbinak 6 származékáról tudunk!). Mind Ny-, mind K-Európában számos esetlegesen feljegyzett változatát ismerjük, gyakran interferál a → Fortunatus típussal (AaTh 566); K. Ranke az utóbbit mesénk bővített, teljesebb redakciójának tartja. A francia változatok közel-keleti eredetre utalnak. Jellemző az újabban feljegyzett szövegek erős társadalombíráló jellege és a mágikus tárgyak modernizálódása (ételgép, golyószóró kalap). (→ még: bűvös gyűrű, a, → kakas tanácsa, a) – Irod. Balys, J.: Motif-Index of Lithuanian Narrative Folk-Lore (Kaunas, 1936); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Ortutay Gyula: Magyar népköltészet (III., Bp., 1955); Hunyadi András: Erővel is, ésszel is. Zselyki és décsei népmesék (Bukarest, 1956); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Ranke, Kurt: Schleswig-Holsteinische Volksmärchen (II., Kiel, AaTh. 403–665. 1958); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); de Meyer, Maurits: Le conte populaire flamand (Helsinki, 1968; FFC, 203).