Molnár Anna, elcsalt feleség

régi stílusú → ballada. Témája: egy idegen (katona) elcsalja az asszonyt férje és gyermeke mellől. Az erdőben lepihennek. Fejük fölött a fán akasztott lányokat lát az asszony, sírni kezd. A férfi küldi, másszon fel a fára, de az asszony szabadkozására ő indul el. A lent hagyott karddal az asszony hirtelen megöli, felveszi ruháját és elindul haza.

Elvevé a fényes kardját,

Csak lecsapá gyenge nyakát,

Felvevé a dolományát,

Felgombolá fényes kardját.

Otthon a férj a síró gyermekkel nem ismeri föl, de bevallja, megbocsátana neki. Amíg borért jár, az asszony megeteti síró fiát, és a visszatérő férjnek fölfedi kilétét.

Mónár Anna, szép menyecske,

Kigombolá dolományát,

Felvevé a kicsi fiát,

Megszoptatá kicsi fiát.

Először 1863-ban jelent meg, és a → Kőműves Kelemenné balladával együtt a → Vadrózsa-pör elindítója volt. Az összehasonlító kutatás azóta feltárta, hogy a Molnár Anna ballada elemei egész Európában ismertek. A ballada első része, az önmagát megmentő asszonyról, a kékszakáll mondához kapcsolódik. Az idillszerű befejezést azonban más népek költészetéből nem ismerjük. A Ny-európai balladákban többnyire leány a hős, aki feleségül akar menni a csábítóhoz (vagy kérőhöz), de amikor rádöbben, hogy halál vár rá, akárcsak előtte a többi lányra, segítségért kiált testvéreinek, vagy cselhez folyamodik, vízbe öli csábítóját, más változat szerint fejét veszi. A magyar ballada alapvetően eltér a Ny-európaitól, a fa alatti jelenettől kezdődően. Jellemző motívum, hogy pihenés közben az asszony a férfi „fejébe néz” (tetvész, kedveskedik, átvitt értelemben a gondolatait fürkészi). Ehhez hasonló kifejezésmódot a → Szent László mondákban, a középkori hazai és Ny-európai falfestményeken, valamint távol-K-i epikus hagyományban és ábrázolásokban találunk. A motívum ókori ismeretét a Bibliában (Bírák könyve) való előfordulás bizonyítja. Molnár Anna művészi feldolgozásai közül közismert Bartók: A kékszakállú herceg vára c. opera (Balázs Béla szövege); valamint Kodály: Molnár Anna c. kórusműve. – Irod. Kempinnen, I.: The Ballad of Lady Isabel (Helsinki, 1954); Child, F. J.: English and Scottish Popular Ballads (Boston, 1954. 4. sz.); Nygard, N. O.: Ballad of heer Halewijn (Helsinki, 1958, FFC, 169); Vargyas Lajos: Researches into the Mediaeval History of Folk Ballad (Bp., 1967).