narratív líra

az → epikolírikus műfajok egyik csoportja, amelyben a lírai tartalom elbeszélő keretben fordul elő. Történetileg igen fontos jelenség, amely a hivatásos költészetben indul el, és a líra feltörekvő voltát jelzi. Az európai középkor a trubadúrok, minnesängerek, skáldok líraivá váló költeményeit elbeszélések keretébe helyezi, Dante, Petrarca és mások lírai elbeszélés formájában csoportosítják szerelmi költeményeiket, és az egyes versek maguk is egy történet részeit adják. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a pásztorköltészet helyzetdalaiban és később is a zsánerszerű költészet számos termékében. Ettől a folyamattól mind genetikusan, mind tipologikusan elválaszthatatlan a magyar költészetben a narratív líra kialakulása, amely a humanizmus révén (valószínűleg olaszból, de feltehető délszláv és esetleges német közvetítéssel) terjedt el, majd a 16. sz.-ban vált magyar nyelvűvé, és például Balassi szerelmi ciklusai, pásztordrámája, egyéb művei kétségtelenül e folyamatot jelzik. A kéziratos költészetben a 17. sz. elején gyakori, és lassan, bár filológiailag pontosan kimutatható módon válik a népköltészet részévé. A 19. sz. elejének költészetében még népszerű, archaikus területeken (K-Erdély, csángók) vagy körülmények között (lakodalmi dalokká, párosítókká válva) továbbra is megmarad. A voltaképpeni strófikus líra uralma népköltészetünkben a narratív líra fénykora után következik be. E folyamatról ma még keveset tudunk, valószínű, hogy a narratív líra által is képviselt poétikai forradalom eredményei befolyásolták a korábbi nem strófikus költészet, valamint a röpdalokban megtalálható strófakezdemények formáját. Maga a narratív líra polistrofikus forma, de strófánként azonos dallammal, amelynek mintái 18. sz.-i zenei feljegyzések alapján megállapíthatók, a régi stílusú magyar népdal előzményei. Metrikailag az izometrikus négyes strófák általánosak, a rím a szemünk láttára alakul ki és válik általánossá. Az egyes sorok hosszabbak a megszokott lírai dalstrófákénál, ebben is a reneszánsz kori műköltészet emlékét láthatjuk. A nemzetközi kutatás a balladákhoz hasonló, de lírai jellegű és a románctól is különböző műfajt „narratív dal”-nak is nevezi, de ez nem mindenben azonos a narratív lírával, inkább helyi képződmény olyan folklórokban, ahol a szokásdalok elbeszélő elemeket is tartalmaznak, és ezek a líra előtérbe kerülése idején így értelmeződnek át. (→ még: átmeneti műfajok, → epikolírikus műfajok, → kéziratos énekköltészet, → líra) – Irod. Curtius, Ernst Robert: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter (Bern, 1948); Černý, Václav: Staro česke lirika milostná (Praha, 1948); Gerézdi Rabán: A magyar világi líra kezdetei (Bp., 1962); Goleniscsev-Kutuzov, I. N.: Italjanszkoje vozrozsgyenyije szlavjanszkije lityeraturi XV–XVI vv. (Moszkva, 1963); Dronke, Peter: Medieval Latin and the Rise of European Love-Lyric (Oxford, 1965–1966); Voigt Vilmos: „A szerelem kertjében” (Ethn., 1969–1970).