kendertisztítás

TARTALOM

kendertörő

kendertörés

a növény → kenderáztatás során megkorhadt belső fás részének az összetörése, hogy az apró darabokban kihulljon az értékes rostszalagok közül. Az így kihulló törmeléket nyelvjárásaink általában pozdorjának, ill. az Alföld déli részén csepűnek nevezik. A kendertörésnek több eszköze használatos a magyarságnál. Legáltalánosabb a → kendertörő, amely formájában és felépítésében azonos a → tilóval, csak éppen erősebb, durvább kidolgozású ennél. Szórványosabb előfordulású a → törőszék és ugyanígy a → kölyűs kendertörő is. E három eszköz közül ugyanott csak egyet használnak kendertörésre. A tkp.-i törő munkát igen gyakran előtörés előzi meg. Legtöbbször ez csak azt jelenti, hogy a kézbe fogott maroknyi kenderkórót megízelik, hosszának negyedeinél, ötödeinél megroppantják, hogy könnyebben törhessék utána a törőeszközön. Nagyobb szerepet kap az előtörés a Tiszántúlon, ahol az ízekbe roppantáson túl meghajtogatják, azaz lábbal is alaposan megtapossák, mielőtt a kendertörőn törnék. A Szilágyságban pedig egyenesen helyettesíti a törőszerszámot a kézzel és lábbal, tehát csak testi erővel végzett eljárás. Az előtörésnek É-Somogyban eszköze is van, a csapórúd (→ kendercsapás); a ház oldalának nekitámasztott erősebb rúdon először megroppantják a kóróköteget, majd hozzáverdesik, csapják, hogy a pozdorjának a nagyja kihulljon belőle. – Irod. Szolnoky Lajos: A tiló (Népr. Ért., 1965).