kereszteletlen gyerek

a kereszteletlenül meghalt gyerekhez a magyar → népi hitvilágban több rétű hiedelemkör fűződik. A vele kapcsolatos gyakorlati tennivalók, előírások részben összefüggnek a kereszteletlen gyerek → túlvilágra jutásával kapcsolatos hiedelmekkel. A kereszteletlen gyerek – összefüggésben bizonyos egyházi előírásokkal – még a 20. sz.-ban is sok helyütt különleges elbánásban részesült: gyakran nem temették pappal, temetőbe, hanem a temető mellé, árok szélére, kerti fa alá; nem koporsóban, hanem kis ládában, esetleg rongyba csavarva vagy fazékban. Gyakran kapott más halottaknál nem vagy kevésbé szokásos mellékletet (→ halotti melléklet): pl. pénzdarabot, hogy a túlvilágra vezető útján vámot tudjon fizetni, vagy fizetni tudjon az ott keresztelő Szent János által végrehajtott keresztelésért. Néhol – szintén a túlvilági keresztelőhöz – szenteltvizet tettek mellé. A kereszteletlen gyerek a hit szerint nem a szokásos módon jut a mennybe. Vagy egyszerűen a tisztítótűzbe (limbusba) kell mennie; vagy örök sötétségben van az utolsó ítéletig, ill. amíg meg nem keresztelik. Mindezektől a részben egyházi hatásra keletkezett hiedelmektől független az a hit, amely szerint a kereszteletlen gyerek lelke a többi nem normális módon meghalthoz hasonlóan, → kísértetként bolyong a földön, a ház előtt az eresz alatt tartózkodik, vagy sírjában fekve állandóan sír stb. E hit összefügg bizonyos természeti jelenségek, hang- és fényhatások megmagyarázására irányuló törekvésekkel (pl. a temetőben vagy ház körül hallott vagy hallani vélt síró hangot, a temetőben látni vélt fényt kereszteletlen gyerek lelkének képzelik). A kereszteletlen gyerekkel való találkozás, a kereszteletlen gyerek „megkeresztelése” általában fiktív, → hiedelemmondai jelenet, de a keresztelés néha valóságban is előfordult kereszteletlen gyerekkel való képzelt találkozás esetén: általában valamilyen ruhadarabot (kötényt, zsebkendőt vagy akár keresztelőinget) dobtak neki oda, azt esetleg megöntözték vízzel vagy szenteltvízzel, ilyesmit mondva: „Ha fiú vagy, légy Ádám, ha leány vagy, légy Éva”. Elterjedt hit volt az is, hogy a kereszteletlen gyerek halála hetedik évfordulóján megjelenik, felsír; ilyenkor szintén megkeresztelték, pl. sírja fölött saját anyja a fenti módon, vagy keresztelőruhát ástak le neki e napon sírjába, vagy egyszerűen kidobták neki valahová az előre elkészített ruhát. Rendkívüli volta miatt bizonyos tartozékai mágikus tárggyá (→ mágikus tárgy) lettek: ujja a tolvajoknak világított, sírjáról vitt földdel szerelmi varázslást végeztek stb. – Nem világos, hogy függ össze a fentiekkel az a hit, hogy a hold- és napfogyatkozást többek között az okozza, hogy a kereszteletlen gyerek eszi meg őket (→ égitestek fogyatkozása), mindenesetre ez az összefüggés a románoknál és több szláv népnél megvan, és e körbe kapcsolódnak még a → csordásfarkas bizonyos vonatkozásai is. – Egész Európában megtalálható a kereszteletlen gyerekkel kapcsolatos hit mindkét rétege. A kereszteletlen gyerekhez mint → természetfeletti lényhez fűződő elképzelések sok helyütt jóval gazdagabbak, mint a magyar nyelvterületen. Közép- és Ny-Európa több helyén általánosan elterjedt a nálunk csak szórványadatokból ismert hit, amely szerint a kereszteletlen gyerekből → lidércfény, bolygótűz lesz, és főleg a szlávoknál, románoknál ismert a kereszteletlen gyerekből lett → vámpírszerű gonosz lény. – A hiedelemkör egyes elemei igen régiek, de mindenütt tartalmaznak újabb, különböző korú egyházi elemeket is, és a helyi vámpírhitnek, kísértethitnek stb. megfelelően helyenként más-más módon és változó gazdagságban áll össze ez az Európa-szerte csak főbb vonásaiban egyező hiedelemkör. – Irod. Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925). Pentikäinen, Juha: The Nordic Dead-Child Tradition (l); Nordic Dead-Child Beings (FFC 202., Helsinki, 1968).