karácsonyi morzsa

mint a → karácsonyi vacsora és a → karácsonyi asztal tartozéka, jelentős szerepet kapott bizonyos → mágikus eljárásokban. Eredeti értelemben a karácsonyeste fogyasztott ételek hulladéka, de szokás volt az is, hogy a vacsora ételeiből karácsonyi morzsát készítettek; pl. evés közben egy e célra odakészített tálba minden ételből tettek egy kanállal. Vagy mindenfajta karácsonyi ételhulladékot, vagy csak bizonyos jellegzetes karácsonyi ételek maradékát őrizték meg karácsonyi morzsaként (pl. kalács, kenyér, → fokhagyma, → dióhéj, → mákos tészta). Míg a karácsonyi asztalt le nem szedték, általában a karácsonyi morzsa is rajta állt, sokszor kupacban, zacskóban. Az asztal leszedése után vagy rögtön felhasználták, vagy az egész következő évben megőrizték, és szükség esetén használtak belőle, elsősorban emberi és állati betegségek → füstöléssel való gyógyítására (→ Szent Antal tüze, megrontott → tehén, begyulladt tehéntőgy, szemverés stb.); ezenkívül a következő év állati és növényi termékenységének serkentésére (tavasszal a kikelő csirkét, libát füstölték vele, vagy megetették a baromfival); sok helyen a gyümölcsfák alá szórták (→ termékenységvarázslás). Meglehetősen elterjedt hit volt, hogy a karácsonykor a családot meglátogató → természetfeletti lények táplálására éjjel az asztalon kell hagyni a karácsonyi morzsát. – Hasonló szerepe van a karácsonyi ételhulladékoknak Európa minden területén, ahol a karácsonyi vacsora és asztal szokása ismeretes volt. – Irod. Cs. Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre (Népr. Közl., 1965).