tehén

1. → szarvasmarha. – 2. a hozzáfűződő hiedelmek (→ hiedelem) kialakulásának fő oka a tehén és a tej fontos szerepe a mindennapi életben. Az egész nyelvterületen gazdag, sok szempontból egységes hiedelemanyag lelhető fel: részint nagyobb tejhasznot biztosító, részint a tehén különböző károktól (főleg → rontástól) való óvását biztosító eljárások. A tehénhez fűződő hiedelmek nehezen választhatók el a → tej hiedelmeitől, mivel a tejet a tehén tartozékaként kezelték: ami a tejnek ártott, vagy használt, az a tehénnek is, és viszont. A tehéntartásnak alig volt olyan mozzanata, amelyhez ne fűződött volna → előírás, → tilalom vagy → mágikus eljárás. Az üzekedés időpontját igyekeztek a → hold járásához igazítani; odamenet néhol szentelt gyertyát ástak le az istállóba elvetélés megelőzésére. Ellés után a borjút egyes helyeken háromszor pendelyen vagy gatyaszáron bujtatták át. Mint más veszélyes alkalmakkor, elléskor is előfordult a tehén, ill. az istálló körülszórása (→ bekerítés) vagy az istálló és tehén → füstölése. A kisborjút elsősorban → szemveréstől kellett óvni: idegenek nem láthatták, piros szalagot vagy más élénk színű tárgyat kötöttek rá vagy a jászol fölé. Az új borjú házhoz szoktatása történhetett mágikus módszerekkel is: pl. a gazdasszony kötényén át vezették be az istállóba; ill. az újszülött borjút első, istállóból való kivezetésekor farral lökték ki, hogy hazataláljon stb. A vásárolt tehén szoktatása hasonló módon történt, vagy szőrét a kemencébe, küszöbbe sározták. A tehén vásárba vitelekor elsősorban az eladás hasznát igyekeztek biztosítani, pl. különböző mondókákkal, de borjú eladása esetén fontos volt az is, hogy az anyja ne sírjon utána; e célból pl. a borjú homlokszőréből etettek vele. – A boszorkányok és más rontó személyek tevékenysége és a rontás tehéntől való elhárítása általában bizonyos napokhoz kötődött (→ Szent György napja, → harmatszedés); de sok helyütt állandóan védték a teheneket → mágikus tárgyakkal (ilyen pl. a küszöb alatt vagy a jászolban tartott fokhagyma, fejsze, Szent György napi kakukkfű). A tejhaszon csökkenését még a 20. sz.-ban is országszerte rontás hatásának tulajdonították; ezért sokféle mágikus eljárás volt ismert a tej visszaszerzésére. A gulyára hajtott tehén megrontását, mágikus eszközökkel történő szétszélesztését és ugyanezeknek a bajoknak a helyrehozatalát a hit a → tudós pásztornak tulajdonította. – A tehén egészségét, tejhozamát, szaporaságát biztosító mágikus eljárások általában nevezetes időpontokhoz kapcsolódtak: ilyen volt főleg az első fejés (→ első tej), az első kihajtás napja, Szent György napja, ezenkívül elsősorban karácsony (→ karácsonyi vacsora), de helyi jelentősége más napoknak is volt (pl. D-Dunántúlon → Borbála napja). – Egyes hiedelmek a tehén megbecsült voltát fejezik ki: pl. a gazdát halálakor megsiratják tehenei; az öreg tehenek megértik az emberi beszédet; Szent György napon és karácsony éjjelén gazdájukról beszélnek stb. – A tehén szerepe, fontossága, valamint a hozzáfűződő hiedelmek és mágikus eljárások Európa-szerte kisebb-nagyobb táji különbségekkel a lényeget illetően egyeznek. Legtöbb hasonlóságot bizonyos igen régi gyökerű, tejhasznot biztosító és rontástól óvó (nálunk elsősorban Szent György napjához kapcsolódó) eljárások mutatnak.