ökörfogat

ökröknek valamilyen járműbe, → ekébe stb. való befogása. Ökrök, általában a szarvasmarhafélék, kizárólag iga, → járom segítségével fogatolhatók, a ritka kivételt képező egyes igáktól eltekintve, mindig párban. Ha → szekérbe fogják be az ökröket, akkor egy pár mindig a szekérrúd mellé kerül és azt az ökröt (1. sz.), amelyik a rúdtól balra áll, kezesnek, a rúd másik oldalán lévőt (2. sz. ökör), hajszásnak nevezik. A kezest némely vidéken mondják csás-ökörnek is. Ha 4 ökröt fognak be egy szekérbe, akkor a másik párt, amit elölhaladó ökröknek is neveznek, → tézslával „ragasztják” a → rúdfejre. Ilyen módon párosával akár 10 párat is össze lehet ragasztani egyetlen fogattá. Nagy terheket ilyen nagy fogatokkal vontattak. Az ökörfogat irányítása irányító szavakkal: csálé, hajsz; hőkk, hóha te stb. történik. Csáléra balra fordulnak, hajszra jobbra, míg a hőkkre hátrafelé tolatnak, a hóha tere pedig megállanak. Irányításra csak nagyon ritkán, inkább az egyes ökörfogatnál szerepel a → gyeplő, de akkor is csak a szarvra kötve vagy az állat pofájára hurkolva. Az ökörfogatokkal dolgozó, azt irányító, hajtó személy a → béres.

Ökörfogat (Dömsöd, Pest m., 1970-es évek)