Rest Miska, a fiú, akinek minden kívánsága teljesül

→ varázsmese, ill. annak hőse. Cselekménye: szegény özvegyasszony egyetlen fia nagyon lusta, egész nap hammat őröl a suton (→ Hamupipőke királyfi); anyja megsokallja, s elküldi két vederrel a folyóra. Vízmerítés közben halacskát fog ki, az megígéri, hogy ha visszadobja, megtanítja egy varázsigére, melynek következtében minden kívánsága teljesül („A csuka parancsára és az én kívánságomra…”). Először egy tál kását kíván, másodszor azt, hogy a vedrek maguktól menjenek haza tele vízzel, harmadszor, hogy a királykisasszony terhesedjék meg tőle. A királykisasszony gyermeket szül. A király tanácsosai szavára hallgatva egy virágszálat ad a gyermek kezébe, mely apja előtt meghajlik. Rest Miskát, a királykisasszonyt és a gyereket egy hordóba fenekelik, és a tengerbe vetik. Rest Miska varázsigéje segítségével étellel, itallal látja el őket, majd a partra vezényeli, és csodálatos kastélyt építtet mindnyájuk számára. A kastélyt és a királyi palotát aranyhíd köti össze. A király meglátogatja leányát és vejét, megszégyenül vagy elpusztul, Rest Miska lesz a király (AaTh 675). – Az egész magyar nyelvterületről 12 változatát tartjuk számon, különösen a nyelvterület keleti felében népszerű. A változatok egységes felépítésűek, mégsem valószínű, hogy a legújabban feljegyzettek kivételével irodalmi forrásból származnának. Egyike azoknak a kevés, Európa-szerte ismert típusoknak, amelyek a Grimm gyűjteményből hiányoznak, megtalálható viszont mind Straparola, mind Basile gyűjteményében. Közép-ázsiai, afrikai néger és amerikai indián változatai is vannak. A görög változatok egy részének hőse a félember (ennek megfelelője egy kalotaszegi cigány mesében is előkerült), ez nem annyira anekdotikus, mint inkább mágikus-mitikus összefüggésekre enged következtetni, talán a samanisztikus kapcsolatok sem kizártak. Ilyen vonatkozásban a típus → hősmese paródiának is felfogható. – Irod. Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen (FFC, 78., Helsinki, 1928); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Eberhard, W.–Boratav, P. N.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden, 1953); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy., X., Bp., 1962); Erdész Sándor: Ámi Lajos meséi (II., UMNGy., XIV., Bp., 1968).