vásárhelyi kocsi

könnyű, kettős → fogatú kis → kocsi, melyet a tanya és a város közötti járás-kelésre, piaci áruk szállítására használnak. Elterjedési területe: Hódmezővásárhely, Orosháza, Szentes, Csongrád. Jellemzői: vékony, nagyon gondosan kidolgozott alkatrészek, finom, vékony vasalás, → kerekei feltűnően magasak és elöl-hátul majdnem egyforma nagyok. Oldalai kereszt-záp nélküliek; készülnek → lőcsökkel és azok nélkül, sárhányókkal vagy azok nélkül. Vannak szépen font kassal ellátott példányai, de a kocsikasokat (→ szekérkas) gyakran zöld színűre festetik („fehérkasú”, ha hántolt, „zöldkasú”, ha hántolatlan vesszőből kötik a szekérkast); → saroglyái szépen íveltek, úgyszintén köpűs, vasalt hátú lőcsei is. Két lovat fognak belé. Két kapcsos → ülést tesznek rá, azokon 4 személy kényelmesen elfér. Készítik sárhányókkal is, sőt vannak féderes változatai is. – Irod. Pettkó-Szandtner Tibor: A magyar kocsizás (Bp., 1931).