váska | TARTALOM | vasorrú bába |
ipari eljárás, amelynek során a vasércből kovácsvasat és acélt állítanak elő. Felfedezésének ideje és helye pontosan nem ismeretes. I. e. 3000-ből az egyiptomi fáraók piramisaiból már vas-, ill. acéltárgyak kerültek elő. I. e. 2000 körül a vas már ismertté vált É-Európában, 1000 körül pedig a Földközi-tenger környékén mindenütt elterjedt. 900500 körül Közép-Európában a bronz helyébe lépett. Feldolgozása Mo.-on is több mint 2500 évre tekinthet vissza. Kezdetben a vasércet olvasztógödrökben a természetes széljárás kihasználásával faszén segítségével redukálták. Eredménye a salakot tartalmazó vasbuca. Ebből a salakot ismételt hevítéssel, majd kovácsolással távolították el. A természetes légáramlást a mesterséges fújtatás váltotta fel, kézi- és lábfújtatókkal. A 12. sz. közepétől kezdték használni a vízzel hajtott fújtatókat, ennek következtében a termelés megnövekedett, 23 m-es kemencéket is építettek. Ezekben a kemencékben már cseppfolyós nyersvas keletkezett, ami újabb hevítéssel, ún. frissítéssel (a széntartalom csökkentésével) acéllá vagy kovácsvassá alakítható. Az első nagyolvasztók a 15. sz. folyamán a Rajna menti Siegerlandban tűntek föl. A faszéntüzelést 1755-től kezdve a vasolvasztókban felváltotta a kőszénkoksz-tüzelés. 1860 körül a nagyüzemi méretű acélgyártás a Bessemer, Thomas, ill. a SiemensMartin-eljárás révén valósult meg. Mo.-on Imola, Trizs (Gömör m.) környékén, ill. Erdélyben (Torockó), Veszprémben és Sopron környékén kerültek elő vassalakok, ill. 1013. sz.-i vasolvasztók, amelyek fejlett vasművességről tanúskodnak. Vasfeldolgozásra utalnak 1013. sz.-i helyneveink: Kovácsi, Verő, Vasvár stb. Hazánkban valószínűleg a 13. sz. folyamán vált el a vaskohászat a kovácsmesterségtől (→ kovács). (→ még: hámor, → kapagyártó központ, → kaszagyártás) Irod. Johansen, O.: Geschichte des Eisens (Düsseldorf, 1953); Pleiner, R.: Staré evropaké kovárstvi (Praha, 1962); Heckenast GusztávNováki GyulaVastagh GáborZoltay Lajos: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban (Bp., 1968).