vasművesség

ipari eljárás, amelynek során a vasércből kovácsvasat és acélt állítanak elő. Felfedezésének ideje és helye pontosan nem ismeretes. I. e. 3000-ből az egyiptomi fáraók piramisaiból már vas-, ill. acéltárgyak kerültek elő. I. e. 2000 körül a vas már ismertté vált É-Európában, 1000 körül pedig a Földközi-tenger környékén mindenütt elterjedt. 900–500 körül Közép-Európában a bronz helyébe lépett. Feldolgozása Mo.-on is több mint 2500 évre tekinthet vissza. Kezdetben a vasércet olvasztógödrökben a természetes széljárás kihasználásával faszén segítségével redukálták. Eredménye a salakot tartalmazó vasbuca. Ebből a salakot ismételt hevítéssel, majd kovácsolással távolították el. A természetes légáramlást a mesterséges fújtatás váltotta fel, kézi- és lábfújtatókkal. A 12. sz. közepétől kezdték használni a vízzel hajtott fújtatókat, ennek következtében a termelés megnövekedett, 2–3 m-es kemencéket is építettek. Ezekben a kemencékben már cseppfolyós nyersvas keletkezett, ami újabb hevítéssel, ún. frissítéssel (a széntartalom csökkentésével) acéllá vagy kovácsvassá alakítható. Az első nagyolvasztók a 15. sz. folyamán a Rajna menti Siegerlandban tűntek föl. – A faszéntüzelést 1755-től kezdve a vasolvasztókban felváltotta a kőszénkoksz-tüzelés. 1860 körül a nagyüzemi méretű acélgyártás a Bessemer, Thomas, ill. a Siemens–Martin-eljárás révén valósult meg. Mo.-on Imola, Trizs (Gömör m.) környékén, ill. Erdélyben (Torockó), Veszprémben és Sopron környékén kerültek elő vassalakok, ill. 10–13. sz.-i vasolvasztók, amelyek fejlett vasművességről tanúskodnak. Vasfeldolgozásra utalnak 10–13. sz.-i helyneveink: Kovácsi, Verő, Vasvár stb. Hazánkban valószínűleg a 13. sz. folyamán vált el a vaskohászat a kovácsmesterségtől (→ kovács). (→ még: hámor, → kapagyártó központ, → kaszagyártás) – Irod. Johansen, O.: Geschichte des Eisens (Düsseldorf, 1953); Pleiner, R.: Staré evropaké kovárstvi (Praha, 1962); Heckenast Gusztáv–Nováki Gyula–Vastagh Gábor–Zoltay Lajos: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban (Bp., 1968).

Vízierő meghajtással működő vasverő (Torockó, v. Torda-Aranyos m.) Nagyszebeni (v. Szeben m.) Népi Technika Múzeuma

Kocsilőcs vasalása (Méra, v. Kolozs m., 20. sz. eleje)

Kocsivasalás (Mezőkeszü, v. Kolozs m., 20. sz. eleje)

Torockón készült díszített fejsze (Kőrösfő, v. Kolozs m., 19. sz. vége)

Kocsivasalás (Mátészalka, Szabolcs-Szatmár m.) Szatmár Múzeum