veres tehén, a

→ hősmese. Cselekménye: özvegy ember, akinek egy kis fia van, feleségül vesz egy özvegyasszonyt három leánnyal. Nevük: Egyszemű, Kétszemű, Háromszemű (vö. AaTh 511). A mostoha a fiút rosszul tartja, a halott anyából lett táltos tehene (bikája, ökre stb.) táplálja a szarvából. A mostoha kiküldi sorra a három lányt, hogy lessék meg a fiút. A fiú a két nagyobbat elaltatja, a legkisebb azonban mindent lát a harmadik szemével, és beárulja anyjának. A mostoha ráveszi a férjét, hogy a tehenet ölesse meg. A fiú és a tehén megszöknek (→ Nemtudomka: AaTh 532). Réz, ezüst és arany erdőbe (hídhoz) érnek. A fiú a veres tehén határozott tilalma ellenére ágat tör, s a veres tehénnek meg kell küzdenie a réz, ezüst és arany bikával (→ táltospárbaj). Az első kettőt legyőzi, a harmadik azonban őt győzi le. Halála előtt mágikus szarvát fiára hagyja (AaTh 511A; folytatása: AaTh 301B: → Fehérlófia, 4 változat; MNK 301B*: „Csonkatehénfia”, 3 változat; AaTh 314: „Az aranyhajú kertészbojtár”, 2 változat; MNK 319*: → Égitestszabadító, 2 változat: AaTh 361*: → vasfejű farkas, a, 5 változat; AaTh 1199A: „Az ördög és a kenyér”, 4 változat). – A típusnak – mindenkor mesekezdőként – összesen 20 változata ismert az egész magyar nyelvterületen, Moldvát sem véve ki. Európában főként a Fekete-tengertől nyugatra terjedt el, a magyaron kívül számos román, horvát és orosz változatáról tudunk, de vannak francia változatai is, különösen kanadai franciák nagy számban. Néhány változata feljegyzésre került a balti államokban, Dániában, Norvégiában, Izlandon és Íro.-ban is. Ázsiában hindu, Afrikában egyiptomi változatai ismertek. Liungman feltevése szerint a mese K-európai, Delarnei elképzelése szerint kelta-ír eredetű. – Irod. Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Kovács Ágnes: The Hungarian Folktale-Catalogue in Preparation (Acta Ethn., 1955); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I., Pécs, 1957); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy. X.. Bp., 1962).