Világhírű Szép Miklós

mitikus → tündérmese, ill. annak hőse. A mese cselekménye: Világhírű Szép Miklós a réten kaszál, amikor egy galamb hírül hozza, hogy Tündérszép Ilona ő utána epekedik, s várja Tündérországban. Apja tanácsára vasruhát, vascsizmát csináltat, s útnak indul a madár nyomában. Hosszú vándorlás után lerongyolódva, megcsúnyulva érkezik el Tündérszép Ilona palotájának kapujába, aki nem hiszi el, hogy ő Világhírű Szép Miklós, s megteszi kocsisának. Három ló gondozását bízza rá. A táltoslovak tanácsainak segítségével sikerül kitisztítania az istállót, s őket magukat is erőre kapatni oly módon, hogy mindig az ellenkezőjét teszi annak, amit gazdasszonya parancsol. A paripákon ezüst, arany és gyémánt ruhában követi három vasárnap Tündérszép Ilonát a templomba, az beleszeret. Harmadik alkalommal kiderül, hogy a szép fényes vitéz az ő kocsisa, férjül választja. 11 (23, 99) szoba kulcsát odaadja, a 100-ikba azonban nem szabad belépnie. Világhírű Szép Miklós megszegi a tilalmat, három pohár (csepp) vízzel megszabadít egy falra szegzett sárkányt, aki hálából három életet ígér neki, s feleségét elrabolja. Három ízben hasztalan kísérli meg a három táltos ló (vagy az → állatsógorok: AaTh 552A keretében a sógoraitól kapott lovak) segítségével visszarabolni feleségét. Negyedszer a sárkány összedarabolja, tarisznyába teszi, s a lova hátára köti. A ló visszaviszi őt segítőihez (sógoraihoz). A segítők életrekeltik. A hős megszerzi a sárkány lovának testvérét (boszorkány lovainak megőrzése: AaTh 556F keretében), s ismét elrabolja a feleségét. A sárkányt üldözésük közben lova – testvére biztatására – leveti, elpusztul. Újabb lakodalom (AaTh 400C*). – Az egész magyar nyelvterületen ismert, de nem túl gyakran feljegyzett mese. Mindössze 8 változatát tartjuk számon, ezek közül 3 Merényi László által feljegyzett és Benedek Elek által feldolgozott Szép Miklós c. változat származéka. A típus erős → affinitást mutat az → égig érő fa és az állatsógorok típusokkal, jóllehet a Világhírű Szép Miklósról szóló mese minden valószínűség szerint a görög mitológiával, a másik két mese pedig a samanisztikus világfelfogással tart kapcsolatot. A típusnak román (Sch 300 I*A. a.) és cseh változatai ismeretesek. Változatai másutt is gyakran interferálnak az aranyhajú kertészlegény és az állatsógorok (AaTh 314 és AaTh 552) típussal, ezért nemzetközi párhuzamaik a katalógusok alapján nem könnyen ismerhetők fel. A jellegzetes DK–közép-európai mesetípusok közé tartozik. – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (FFC, 34; Porvoo, 1921); Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (FFC, 78; Helsinki, 1928); Gönczi Ferenc: Göcsej népköltészete (Zalaegerszeg, 1948); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Dobos Ilona: Egy somogyi parasztcsalád meséi (UMNGy, X., Bp., 1962).