| állatsegítő | TARTALOM | állattenyésztés |
mitikus → hősmese. Cselekménye: elszegényedett gazdag ember (király) vadászat közben eltéved. Odaígéri három lányát egy-egy véka aranyért egy sasnak, medvének és halnak, akik őt az erdőből kivezetik. Az állatok emberi alakban el is viszik a lányokat. (Utóbb született) fiútestvérük keresésükre indul (→ Borsszem Jankó). Sógorai szívesen látják, tollat, szőrt és pikkelyt kap tőlük, amelyekre ha ráfúj, segítségére sietnek. A további kalandok során – pl. az elrabolt királykisasszony visszaszerzésében – a hős sógorai segítségét igénybe is veszi, és sógorait a varázslattól megszabadítja (AaTh 552A). Nálunk mindössze négy változat ismeretes, ezek közül is kettő ponyvaszöveg. A mese ebben az egyszerű formában megegyezik a nyugati változatokkal, hihetőleg irodalmi eredetű, forrása Basile vagy Musäus gyűjteménye. Ennél jóval bonyolultabbak és népszerűbbek az → égig érő fa és a → Világhírű Szép Miklós típusokkal rokonságot tartó típuskombinációk és redakciók, a sárkánysógorok (MNK 552A*), égitestsógorok (MNK 552A**) és a Nap sógorai (MNK 552A***). Ezekben a fentinél jobban kidomborodik a típus keretmese jellege: öreg ember (király) meghagyja fiainak (egyetlen fiának), hogy leánytestvéreiket (testvéreit) az első kérőnek adják (adja) oda. Kívánságát a legkisebb fiú teljesíti. Testvéreit három állathoz (láthatatlan lényhez) adja (→ Hajnalkötöző királyfi). Útra kel Világszépasszonyát, Tündér Ilonát felkeresni (a hős neve olykor Árgirus vagy ehhez hasonló). Szolgálatába szegődik. Három táltoslovat kell gondoznia. Világszépasszonya minden vasárnap templomba hajtat, a hős a lovakon ezüst, arany és gyémánt öltözetben követi. Világszépasszonya, Tündér Ilona beleszeret és férjül választja. Negyedik alkalommal templomba menetele előtt átadja a palota kulcsait, de meghagyja, hogy a 12. (24.) szobába ne tegye be a lábát. A hős a tilalmat megszegi, a falra szegezett sárkánynak három pohár vizet ad, aki neki ezért három életet ígér. A harmadik pohár víz után a sárkány elrepül, s magával ragadja az éppen hazatérő Világszépasszonyát. A hős a három táltoslóval háromszor is kísérletet tesz visszaszerzésére, a sárkány azonban ötlábú lova segítségével mindannyiszor utoléri, s Világszépasszonyát visszaviszi. A hős a lovak tanácsára útra kel, hogy megszerezze a sárkány lovának testvérét, a hatlábú csikót (MNK 400C* II., III.). Vándorútja során feltalálja nővéreit, sógorai segítségüket ígérik: sípot (tollat, szőrszálat, pikkelyt) adnak neki. A hős elszegődik egy boszorkányhoz (vasorrú bábához), kinek lóvá változtatott leányait kell három éjszaka őriznie. Bére: az egyik ló táltoscsikaja vagy a trágyadombba elásott gebe. Sógorai segítségével sikerül is a vállalt feladatnak eleget tennie, megkapja a csikót (AaTh 556F*). A táltoscsikó segítségével sikerül Világszépasszonyát visszarabolnia és elrablóját elpusztítania. Lakodalom. [MNK 552A* v. 552A** (MNK 400C*) AaTh 556F*]. A szép, bonyolult típuskombináció az egész magyar nyelvterületen ismert. Bármennyire szilárdnak látszik is, nem szabad egyetlen típusnak tekintenünk, mint ahogy ez Berze Nagy János katalógusában tapasztalható. A két beékelt típus mesekincsünkben önállóan vagy más típusokkal kontaminálódva – elsősorban az égig érő fa (AaTh 317, AaTh 468) keretében – is előfordul. A két keretmese kombinációja sem ritka. A negyedik redakció, a Nap sógorai három fiúról és egyetlen leánytestvérükről szól. A fiúk, apjuk halálos ágyán elhangzott kívánságára, húgukat az első kérőnek, a Napnak adják, majd sorra meglátogatják. A Nap megbízza őket, hogy egy fehér lóra ülve lássák el egy napra a munkáját. A két nagyobb egy hídon átmenve a folyóban fürdő öregasszonyok (szép fiatal menyecskék; emberek-legények) hívására beáll közéjük, a ló hazatér, s a Nap kénytelen maga ellátni a dolgát. A legfiatalabb nem enged sem az öregasszonyok, sem a menyecskék, sem a szép fiatal lányok csábításának, átmegy mind a három hídon. A harmadik híd lángot vet, aranygyapjas bárányok próbálják oltani, de hiába, majd kövér mezőben sovány teheneket és kopár mezőn kövér jószágokat lát, végül sűrű erdő közepében terített asztalt talál. Szép réten virágot szakít a kalapjára, amiatt egy öregember meg akarja ölni, egy másik azonban megvédelmezi. Hazatérve sógora elmondja a látottak értelmét, gazdagon megjutalmazza s hazaküldi (AaTh 552A+AaTh 471). A mesének mindössze két erdélyi változata ismert, Berze Nagy feltevése szerint román kölcsönzés. – Az állatsógorok mesetípust a nemzetközi mesekutatás K-Közép-Európára lokalizálja. – Irod. Tille, V.: Verzeichnis der böhmischen Märchen (Porvoo, 1921, FFC 34); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Eberhard, W.–Boratav, P.: Typen türkischer Volksmärchen (Wiesbaden 1954); Faragó József: A szegény ember vására. Székely népmesék (Bukarest, 1955); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Andrejev, P. N.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Bp., 1960); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968).