villám

a népi hitvilágban elterjedt volt az az elképzelés, hogy az égi hatalmak büntetése (erre mutat az istennyila kifejezés). A büntetés okát többféleképpen magyarázták: ahol pénteken mostak, oda vágott, vagy ahol pénteken kenyeret sütöttek, azt érte a villám (→ hét napjai), aki Nagypénteken káromkodott, vagy Szűz → Máriát szidalmazta; azt az asszonyt, aki nem kötötte be a fejét kendővel. A villám olyan fába üt, amelyben valami „gonosz” bujkál; egyedül nyírfába nem üt. Azt tartották, hogy a villámsújtotta házba hét évig újra meg újra becsaphat. → Mágikus tárgyakkal óvták a házat a villámcsapástól: virágvasárnapi szentelt → barkát vagy → húsvéti szentelt sonka csontját tűzték az eresz alá; vízkeresztkor → szenteltvízzel behintették a házat. Ha mégis megtörtént a baj, a villámokozta tüzet csak → tejjel esetleg pénteken fejt tejjel, aludttejjel, fekete tehén vagy bivaly tejével lehet eloltani. (→ még: mennydörgés, → mennykő)