zsákoló

a → rakodómunkás és szállítómunkás egyik szakosodott típusa, aki zsákba ömleszthető anyagokat hord testi erővel kisebb távolságra vagy magasságba. A gabona cséplése és más termények (pl. burgonya) betakarítása idején bármely banda ereje teljébe levő férfitagja vállalt alkalmi zsákolást (a → summásoknál pl. ez az ún. egészkezesség, tehát a teljes kereset egyik feltétele), de a hivatásos hónapszámban (→ hónapos) vagy szakmányban (→ szakmánymunka) dolgozó bérmunkás is. A malmi vagy magtári zsákoló rendszerint havi fizetésért dolgozó segédmunkás, aki zsákolás híján egyéb alkalmi munkákat (rostálás, búzaforgatás, sepregetés stb.) is köteles volt vállalni, felesége pedig megvarrta, foltozta a szakadt zsákokat. Ezek az állandó alkalmazottak a munkamegosztást párokban oldották meg (a zsák megtöltése, felsegítése, lemérése stb.), míg a vasútnál és főként a hajón dolgozó és rendszerint csak alkalmi munkához jutó zsákolók rendszerint bandákban dolgoztak. A zsákoló banda egymásba kapcsolódó fogaskerekek módjára működik, különösen a → kubikosok fejlesztettek ki jó munkamódszereket: pl. 12 tagú csoport egy része a zsákokat tölti, a másik adogatja, a harmadik szállítja; bizonyos idő elteltével (vagy a megrakott zsákok száma szerint) a zsákhordót (ún. futó) a könnyebb munkát végzett ún. adogatók váltják fel, majd a töltögető és más mellékes munkákat végző társak. Ezzel biztosítják a pihenést, továbbá az egyenlő és maximálisan gyors munkateljesítményt is. Esetenként a zsákolók külön napszámosokat (→ napszámosmunka) fogadtak a hajóba beszivárgott víz kiszivattyúzására. A vasúti zsákolókról mindössze annyit tudunk, hogy alkalmanként fát is kellett rakniok. – Irod. Kiss Lajos: A szegény ember élete (Bp., 1939); Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961); Rideg Sándor: Duna-parti rakodómunkások (Vasszínű égbolt alatt. Szerk. Meggyesi János, Bp., 1961).