terményszolgáltatás, terményjáradék

a feudalizmus rendszerében a jobbágybirtok vagy valamilyen bérlemény használatáért, birtoklásáért a tulajdonosnak járó természetbeni adó. A történeti fejlődésben a terményszolgáltatás a munkajáradék és pénzjáradék között helyezkedett el, a gyakorlatban azonban ezekkel párhuzamosan egymás mellett élt. A gazdasági és társadalmi körülményektől függően, hol az egyiknek, hol a másiknak volt nagyobb jelentősége. A terményszolgáltatások általában két csoportra oszthatók: 1. Mező- és erdőgazdasági termékek. Ezen belül legfontosabbak a termesztett és gyűjtögetett növények, házi és vadon élő állatok, valamint a belőlük előállított élelmiszerek (→ ajándék). – 2. Házi- és kézműipari termékek. Ennek terményszolgáltatási módja igen sokféle lehetett. Megkülönböztethetünk alkalmi és rendszeres, folyamatos és időszaki, a termés mennyiségétől függő és független (akonális szolgáltatások), egyénileg vagy kollektívan adott járadékokat. – A legfontosabb, országosan szedett terményszolgáltatások a → kilenced, a dézsma (→ dézsmálás), az ajándék. E három szolgáltatást, hasonlóan a többi lokálisan elterjedt terményszolgáltatáshoz, a → jobbágyok idővel igyekeztek pénzen megváltani. – Irod. Acsády Ignác: A magyar jobbágyság története (Bp., 19504); Maksay Ferenc (szerk.): Urbáriumok. XVI–XVII. század (Bp., 1959).