termésjóslás

bizonyos → naptári ünnepeken a következő év terméskilátásaira jósoltak, elsősorban a különböző → előjelekből, leggyakrabban az időjárás alakulásából. A termésjóslás alapja az évszázados megfigyelés, amely a legszorosabb kapcsolatban állt az → időjóslással, hiszen a jó termés a kedvező időjárás függvénye. Így pl. ha → nagypénteken esik az eső, férges lesz a gyümölcs; jó gyümölcstermés lesz, ha Benedek napján szép az idő; kifagy a szőlő, ha Barabás napkor esik; rossz búzatermés lesz, ha → pünkösdkor esik; jó búzatermés lesz, ha húsvétkor esik, ha → nagyhét vagy → Szent György napja előtt dörög az ég, ha Szent Györgykor nem látszik ki a varjú a vetésből, vagy ha nagypénteken kuruttyolnak a békák; jó termés lesz, ha nagypénteken fürdik a holló. Bizonyos állatok megjelenéséből is jósoltak: sok kukorica lesz, ha sok a cserebogár, vagy növények segítségével is végeztek termésjóslást: minden fajta szőlőből levágnak egy pár vesszőt és vízben kihajtatják, s a hajtás nagyságából jósolnak a termés várható mennyiségére. A bortermésre vonatkozik a következő szentencia: „Ha fénylik Vince, tele lesz a pince”. Ilyenféle tömör fogalmazású termésjóslások elterjesztésében nagy szerepe volt a → kalendáriumoknak, melyekben ezek bőségesen találhatók. (→ még: lucabúza) – Irod. Némethy Endre: Kemenesaljai hiedelmek a földmívelés és állattenyésztés köréből (Ethn., 1938).