tudós, tudó, tudományos, ördöngös

a → népi hitvilág → természetfeletti erejű személye. Rendkívüli, természetfeletti erővel, képességekkel rendelkezik. A hit szerint általában pozitív tevékenységet űz. Nem mindig választható el élesen a sok vonásában rokon → boszorkány, → táltos, → garabonciás, → halottlátótól, legkevésbé a → gyógyítótól, → veszettorvostól, sőt sok esetben egyszerűen olyan gyógyító specialistát jelent, akinek rendkívüli képességei vannak. – A tudós sajátos vonásai általában valamilyen foglalkozáshoz kötődnek. Bizonyos „mutatványos” szerepkört is betöltenek (pl. jellegzetes. országszerte ismert monda: valakit – rendszerint gyereket – boltba küldenek; annak a pénze eltűnik a markából, zsebéből, mire visszatér, addigra a pénz újra a tudósnál van, tehát „elvarázsolta” tőle. Vagy pl. → tolvajlás a tudóstól). A paraszti társadalomban a nem földműveléssel foglalkozók különleges helyzete, mesterségük fortélya is oka lehetett a foglalkozásokhoz kötődő, tudósra vonatkozó hiedelmek kialakulásának: → tudós kocsis, → ördöngös molnár, → tudós pásztor, → vadász, → ördöngös bányász, halász stb. Bizonyos hiedelemelemek, állandósult mondatémák tapadnak egyéb foglalkozásokhoz is: így a méhész, a vadászhoz hasonlóan, állataival csodálatos viszonyban van. Néhány monda illusztrálja képességeit. A tudós méhésznek más tudósok nem fizetnek legelőbért. Méheiket saját udvarára hajtja, kettesével megfogja, megszámolja őket. A méhek nem csípik. Fizetés után „hazaküldi” a méheket. – A tudóst halva hozzák be a faluba, méhei kísérik a kocsit (ez a vadász temetése motívum, vadász irodalom). – A tudós kertészhez egyetlen állandósult mondatípus fűződik: télen fogad egy lóba, hogy fél óra alatt a kemencén dinnyét (uborkát, virágot) termeszt (ill. reggelre virágba borítja a fákat). A pandúrok szeme láttára nő az inda, majd a dinnye, ill. reggelre kivirágzik minden. A fogadásban szereplő ló ugyanakkor megdöglik, megölik az ördögök. – A dohánycsempész „megköti” a fináncokat, azok mozdulni sem tudnak, amíg ő át nem ér a határon. – A révész: ha illetéktelenek ülnek a csónakjában, nem tudnak a vízből kievezni, csak a tudós engedélyével. – A tudós pap az előbbieknél ritkább jelenség. Egy → fabulat jelzi a tudós pap képzetének létezését: egy pap malacokat ad el vándorkereskedőknek, azzal a feltétellel, hogy vízbe ne hajtsák őket. Mikor mégis megteszik, a malacok kukoricacsutkává változnak. Visszatérnek, követelik a pénzüket. A pap a csizmájában tartja, le akarják húzni a lábáról, leszakad a lába. Elmenekülnek. Ugyanez a pap gyermekek kívánságára kigyókat varázsol a réten. Nem állandósult hiedelemkörrel rendelkezik a koldus, a → bába, a kovács stb. is. – Számon tartanak a falusi közösségek olyan tudósokat is (embert, asszonyt vagy gyereket), akik valamikor, valamit „tudtak”, de tudásukat szándékosan vagy akaratuk ellenére, elvesztették. Tudományszerzésük hasonló a boszorkányéhoz, pl. keresztútnál légy repül az illető szájába, ez maga az ördög. Tudós lesz, de megbánja. „Orosz papok” imádkozzák ki belőle az ördögöt. Egyéb tudósnak tartott egyénekkel szemben a közösség vagy annak bizonyos tagja érez „lelkiismeret-furdalást”, elmulasztott kötelességteljesítés vagy kérés megtagadása miatt, ezért a később elszenvedett károsodás vagy baj az illető voltának válik igazolásává. Leggyakoribb mondatémák ilyen esetben: valaki kocsira kéredzkedik, de nem veszik fel, erre a lovak megcsökönyösödnek. Az illetőről ezek után nyilvánvaló, hogy tudós; a cseléd bérét visszatartják, megfenyegeti a gazdát, a gazda meghal; valaki dühös kutyát megszelídít, tehát tudós stb. A fenti hiedelmek és → hiedelemmondák az egész nyelvterületen élnek. (→ még: tudós ördögei) – Irod. Kiss Géza: Ormányság (Bp., 1937); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI. Bp., 1963).