tükör, asztali

fából faragott, keretbe helyezett négyszögletes vagy kerek formájú tárgy, tartó állvánnyal. Rendszerint férfiak használták borotválkozáskor (→ borotválkozó tükör). Múzeumainkban őrzött néhány szép példányát a dunántúli pásztorok készítették. Ezekbe kerekre vágott tükröt helyeztek, s a tartórészt mindkét oldalán karcolással, spanyolozással díszítették. Ilyen tükröket szerelmi ajándékul is faragtak. Az ország különböző vidékein összecsukható, doboz formájúakat is készítettek, amelyeknek használat közben a tükröt tartó részét kitámasztották. Ezekben a tükröt tartó rész alatt kihúzható fiókot is találunk a borotva, a borotválkozó ecset és a szappan részére. Asztali és falra akasztható tükörrámát faragott, festett díszítéssel asztalosok, fúró-faragó parasztemberek és pásztorok egyformán készítettek, de az álló tükörtartók legváltozatosabb formáit – részben a vásárokon látott minták után – a dunántúli pásztorok faragták, s a művészkedő pásztorok gyakorlatában kialakult technikával és díszítő elemekkel díszítették. (→ még: falitükör, → tisztálkodás) – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (III., Bp., 1911); Fél Edit– Hofer Tamás–K. Csilléry Klára: A magyar népművészet (Bp., 1969).

Tükör a szoba főhelyén, a bejárattal szemközt felakasztva, körülötte tányérokkal (Martos, v. Komárom m., 1981)