| szimmetrikus ritmus | TARTALOM | szinalázás |
szín
1. nyitott oldalú, szabadon álló vagy lakóházzal, esetleg más épülettel összeépített építmény, amely elsősorban tárolóhely, de szolgálhat munkahelyül is. Szinomin változata az árnyék, árnyékalja, félszer s részben a fészer. Faoszlopokra, tégla- vagy kőpillérekre építik. Legegyszerűbb változatban földbe ásott ágasokra fektetett gömbfa gerendázatra rakott gallyakra hányt szalmatetővel készül. Gyakran a szín köré rakják a szalmakazlat, s a színt mintegy belefoglalják abba. A lakóházakkal összeépített színek általában igényesebb kivitelűek, vele szerves alaprajzi egységet alkottak, az épület egyéb egységeivel anyagában, szerkezetében azonos tetőszéket képeztek ki. Ezek a színek általában padlástalanok, bár szokásos volt a keresztgerendára fektetett rudakon is tárolóhelyet kiképezni, ahová mezőgazdasági szerszámokat, időszakosan használt felszereléseket raktak. Az utóbbi évtizedben a színek csak az épületek udvari, belső végéhez csatlakozóan maradtak meg. A házakhoz csatlakozó színek eredetileg oldalfal nélküliek voltak, századunk folyamán is sokfelé ilyenek maradtak. De gyakorivá vált, hogy a hátsó szomszéd felé eső síkban falat húztak és esetleg erre merőleges végfalat is építettek. Csak néhány vidéken vált szokásossá a szín homloksíkjában kapuszerű nagy ajtókat beépíteni és az egész teret lezárni. Az oldalfalakat nádból, sövényből, hasítványból, deszkából, esetleg hézagosra hagyott boronából készítették, hogy az állandó szellőzést biztosítsák. Legfeljebb a fal alját tapasztották, hogy a felcsapódó esővíztől óvják a nád vagy sövény szövetét. A színben helyezték el a járműveket, teherhordóeszközöket, a mezőgazdasági felszerelés nagy részét (ekéket, boronákat, hengert, vetőgépet). Itt álltak a favágó eszközök is. Téli esős időben számos munkát a színben végeztek el. A gépi cséplés elterjedésével a pajták-csűrök jórészt átvehették azokat a tároló- és munkahely funkciókat, amelyeket hagyományosan a színek tölthettek be. A színeket részben tárolásra használták fel, részben másodlagosan kamrákat, ólakat építettek belsejükbe. Valószínűleg az ún. kiskamrás házak is a ház végi színek beépítésével keletkeztek. Azokon a területeken, ahol az istállókat a lakóháztól elkülönítve, önállóan volt szokásos építeni, a színek az istállókkal egybeépültek. A Tisza mentén D-Zemplénben és D-Borsod, Szabolcs, Hajdú m.-k területén, ahol a → tüzelős ólak voltak hagyományosak, zárt, a szerszámoskamra szerepét is betöltő istállókkal összeépített színeket emeltek, ill. a tüzelős ólakat ilyenné alakították át. Bizonyos vidékeinken speciális célokra (faragáshoz, favágáshoz) hagyományos különálló színeket készítettek. Ezek a nyersanyag, félkész- és késztermék tárolása mellett különösen a mostoha téli időjárásban viszonylag védett munkateret is biztosítottak. – A szín szó keleti szláv eredetű, valószínűleg a szlovákból vagy az ó-oroszból vettük át a 12. sz. előtt, ugyanis helynévi összetételben 1193-ban fordul elő először. A szláv nyelvekben eredetileg ’árnyék, árnyékos hely’ jelentése volt. – 2. Néhol az → akolt is színnek mondják. Funkciója hasonló mint az akol színjéé, a → külterjes állattenyésztés időszakában teleltetőhely, később a nyári elhelyezésre szolgált. → Karám nélküli színekben → telelőn, ólaskertben (→ szálláskert) tanyák és házak mellett helyeztek el állatokat. A szín történeti forrásokban sem zárt, haem nyitott építményt jelöl. A szín mint állatelhelyező hely ismeretes a Kárpát-medence magyarlakta területein.
