{I-415.} A magyar forradalom és szabadságharc (1956)

FEJEZETEK

A Magyar Néphadseregben a forradalmat közvetlenül megelőző időszakban – a forradalom menetére is hatást gyakorló – változások zajlottak le. A hadseregben 1955–56-ban is jelentős létszámleépítést és átszervezést hajtottak végre. A Minisztertanács a hadsereg létszámát ekkor további 15 000 fővel kívánta csökkenteni.

A hadsereg 1956 őszi átszervezésére kiadott „Szervezési Intézkedés”-ben felsorolt katonai szervezetek közül változatlan állapotban csak egy maradt. A magasabb egységek, egységek és intézmények közül megszüntettek 49-et, új állománytábla szerinti szervezetre tért át 290, más helyőrségbe települt át 21. Ezen időszak alatt 9 új katonai szervezet felállítását rendelték el.

A forradalmat közvetlenül megelőző időszakban a Magyar Néphadseregben a két lövészhadtest – a kecskeméti 3. és a székesfehérvári 6. – alárendeltségében 5 lövész-, és 2 gépesített hadosztályba szervezve hadra fogható állapotban 12 lövész-, 5 gépesített-, 3 harckocsi-, 12 tüzér és 5 harckocsi-rohamlöveg ezred volt. A fentieken kívül a 8. lövészhadosztály kötelékéből 2 lövész-, 1 gépesített-, 1 közepes harckocsi-, 1 tüzér- és 1 harckocsi-rohamlöveg ezredet lehetett szükség esetén alkalmazni.

Színesíti a képet, hogy a leszervezésre ítélt katonai szervezetek felszámolását a vizsgált időszakban még nem fejezték be és a megmaradó ezredek közül 18 ezekben a napokban került másik hadosztály-parancsnokságnak az irányítása alá. Jelentősen korlátozta az alkalmazás lehetőségét az is, hogy az állományváltás még csak megkezdődött. A szolgálati idejét letöltött sorállomány leszerelése a legtöbb alakulatnál már megtörtént, az újoncok behívására azonban még nem került sor. Így egy-egy ezred létszáma – 5-600 fő – alig volt több, mint egy feltöltött zászlóaljé. A tiszti iskolában a végzős növendékek avatását végrehajtották, a frissen avatott tisztek és a katonai akadémiák hallgatói a szabadságukat töltötték. A tisztikar egy része leszerelés alatt állt, más része bizonytalanságban élt, ugyanis október 10-ig tervezett létszámcsökkentésnek csak az 55%-át hajtották végre.

Fontos adatok ezek, mivel Budapesten a karhatalmi szolgálat a katonai tanintézetekre – az akadémiákra és a tiszti iskolákra – épült. A fenti intézeteken kívül a fővárosban számottevő katonai erő nem volt.

Az, hogy a hadsereg új állománytábláját és az átszervezéssel kapcsolatos végrehajtási utasítást 1956. szeptember 26-án hagyták jóvá, mutatja, hogy a forradalom kitörése a legfelső politikai vezetés bizonyos köreit váratlanul érte. A teljes átszervezés állapotában lévő hadsereg – még az a későbbiekből is kiderült – még egységes, határozott vezetés esetén nem volt alkalmazható bizonyos korlátozások nélkül.

A Magyar Néphadsereg alapvető feladatai között szerepelt a társadalmi rendnek „a belső ellenséges erők” elleni védelme, de a karhatalmi feladatok végrehajtására a hadsereg erőit nem képezték ki.

A lenyel események hatására október 20-án elrendelték ugyan a biztonsági rendszabályok bevezetését, az őrségek megerősítését, felülvizsgálták a karhatalmi riadóterveket, összekötőtiszteket küldtek a magasabb egységekhez stb., majd 21-én ezeket, mint alaptalan intézkedéseket visszavonták.

A hadsereg vezetői nem ismerték fel az országban lejátszódó folyamatok és {I-416.} mozgalmak célját és jelentőségét, s nem tartottak a helyzet robbanásszerű változásától.

Ezzel ellentétben a szovjet politikai vezetés Magyarország esetében is a helyzet további romlásával számolt és a fő hangsúlyt a katonai erő korlátlan alkalmazására helyezte.

Az SZKP vezetésének értékeléséből egyenesen következett, hogy az 1955 szeptemberében felállított szovjet Különleges Hadtest parancsnoka már 1956 júliusában parancsot kapott: készítsen tervet a szovjet csapatoknak „a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása” érdekében történő alkalmazására.

A terv a „Hullám” („Volna”) fedőnevet kapta és annak végrehajtását az „Iránytű” („Kompasz”) jelszó elhangzását követően kellett megkezdeni. Az 1953-as berlini eseményeket követően, hasonló terveket dolgoztak ki a többi közép-európai országban állomásozó szovjet haderő részére.

E terv szerint a Különleges Hadtest alakulatainak – az elhelyezkedésüktől függően – a kijelölt objektumokat 3, illetve 6 órán belül el kellett foglalniuk. A fővárosban a „rend helyreállításának” feladatát a 2. gépesített gárdahadosztálynak, míg az osztrák–magyar határ védelmének a megerősítését, valamint a szovjet csapatok helyőrségeinek a biztosítását a 17. gépesített gárdahadosztálynak kellett végrehajtania. A 177. bombázó – és a 195. vadászrepülő gárdahadosztályok, valamint a Különleges Hadtest kötelékébe tartozó tüzér-, légvédelmi-, műszaki és egyéb fegyvernemi csapatok a repülőterek, katonai bázisok, raktárak és egyéb fontos szovjet objektumok biztosítását és védelmét látták el. A magasabb egységek, egységek és alegységek speciális felkészítése a forradalom kitöréséig nem kezdődött meg.

A Szovjetunió területén is megfelelő biztonsági intézkedéseket adtak ki arra az eshetőségre, ha az események Magyarországon ellenőrizhetetlenné válnának. Október 19-én teljes harckészültségbe helyezték a 108. ejtőernyődesszant gárdaezredet, melynek alakulatai október 20-án Kaunas és Vilnius repülőterein elérték az indulási készenlétet.

Október 21-én a Különleges Hadtest vezetése ellenőrizte a „Hullám” fedőnevű terv végrehajtásában részt vevő alakulatok készenléti állapotát.