{479.} KASSÁK LAJOS (1887–1967)

FEJEZETEK

Az Egy ember életét (1927–1935) kivéve ritkán elemzik a méltatók Kassák prózáját. Kétségtelen, alapvetően lírikus alkat volt; akkor volt igazán elemében, amikor versben foghatta "marokra" az életet, s prózájában is inkább akkor alkotott maradandót, amikor szabadjára engedte képzeletét, ugyanakkor hű maradt életrajzi tényeihez, melyek önmagukban is elegendő nyersanyagot, regényesíthető elemet adhattak számára.

A felszabadulást követő években előbb a közéleti feladatok, a lapszerkesztés, az előadások akadályozták meg abban, hogy már korábban elkészült prózai műveit rendszeresen, az időrend folyamatosságát visszaállítva közreadja, utóbb pedig méltatlan és szégyenletes elhallgattatásának időszaka következett, amikor békásmegyeri magányában többször végiggondolta életműve értelmét és értékét, s egyre inkább kételkedni kezdett önmagában: mintha présben élve önértékelése is eltorzult volna.

Visszatérése után, ami nem jelentette teljes és feltétel nélküli befogadását – legalábbis a hatvanas években még nem –, kezdte kiadni azokat a prózai műveit, melyeket még 1945 előtt vagy 1948-ig írt. Ám még így sem ismerhettük meg teljes életművét, hiszen Szénaboglya című naplófeljegyzései előbb elszórtan lapokban és folyóiratokban, utóbb folyamatosan az Alföldben jelentek meg, de itt is apróbb-nagyobb kihagyásokkal, s kéziratban maradt Ahogyan elindultak című regénye is (1987-ben adta ki a Móra Könyvkiadó).

Ahhoz, hogy valós képet adhassunk az öregedő Kassák prózájáról, előbb többé-kevésbé hitelesen vissza kell állítanunk műveinek kronologikus rendjét. 1945-ben jelent meg a Kis könyv haldoklásunk emlékére, amely a költészet, illetve a napló műfajának izgalmas elegyítése. 1946-ban írta meg összefoglaló szándékú nagy regényét, Az út végét, mely 1963-ban jelent meg könyv alakban. Néhány jelentékenyebb elbeszélése is ezekre az évekre keltezhető, ezek időrendi sorrendben követik egymást a Nehéz esztendők (1980) című kétkötetes életműsorozati kiadványban. 1948-ban jelent meg a Mögötte állt az angyal, 1950 körül írta az Ahogyan elindultak című regényét, 1955 és 1956 között pedig Szénaboglya címmel naplóját. Az időrend rekonstrukciója természetesen nem jelentheti azt, hogy esetében megpróbálkozhatunk a lineáris fejlődésrajz felvázolásával, hiszen ezek a művek nem érik el a már említett nagy önéletrajzi regény színvonalát, ugyanakkor azonban szerves kiegészítői olyannyira fontos lírai életművének, s belőlük visszakövetkeztethetünk személyes létének jó néhány valós elemére, s bizonyos fogódzókat nyerhetünk prózaírói elveihez is.