{162.} AZ IRODALOM FEJLŐDÉSE 1945 UTÁN

FEJEZETEK

A Kárpát-Ukrajna területén létrehozott ideiglenes államalakulat: Zakarpatszka Ukrajina 1944 novemberétől 1946 januárjáig állt fenn. Hatalmi szerveinek politikáját – a pozitív szociális átalakítások mellett – két tényező befolyásolta: az ukrán nacionalizmus és a háborús állapotokkal terhelt személyi kultusz. Törvénytelen, diszkreditációs intézkedései jóvátehetetlen károkat okoztak, és súlyos csapást mértek a kárpát-ukrajnai magyar lakosságra, amelyet amúgy is megtizedelt a háború, a Horthy-rendszer megtorlásai és a közeledő front előli tömeges evakuálás. A magyar középiskolák működése átmenetileg szünetelt, az 1945 májusában megindult önálló hetilap, a Munkás Újság az év decemberében megszűnt, helyébe az ukránból fordított Kárpáti Igaz Szó című napilap lépett.

Az általános enyhülés első jelei 1954–1955-ben mutatkoztak, amikor a városokban, majd fokozatosan falun is megnyitották a magyar tannyelvű középiskolákat. Kárpát-Ukrajnában az 1968–1969-es tanévben 93 magyar iskola volt, ebből 18 közép-, 58 nyolcosztályos és 17 elemi iskola. A tanulók száma 22 807, a tanítóké 1433. Több magyar faluban orosz és ukrán, helyenként vegyes tannyelvű iskolák nyíltak. (Az 1937–1938-as tanévben itt 121 magyar iskola volt, 16 515 tanulóval.) Az iskolákat a Ragyanszka Skola köztársasági kiadó ungvári szerkesztősége látja el tankönyvvel.

1963-ban az ungvári egyetemen magyar nyelv és irodalom tanszék nyílt, amely nappali tagozatára 10, a levelezőre 10–15 hallgatót vesz fel.

1957-ben indult meg a magyarországi könyvek és folyóiratok behozatala, később tömeges előfizetése is.

1965-től önálló napilapként jelenik meg a Kárpáti Igaz Szó. Az ukránból fordított, hetente háromszor megjelenő Kárpátontúli Ifjúság című területi (megyei), A Kommunizmus Zászlaja című nagyszöllősi kerületi (járási) és A Kommunizmus Fényei című ungvári kerületi lapok 1967-től, a vegyes szerkesztőségű beregszászi kerületi Vörös Zászló lényegében az ötvenes évek elejétől eredeti anyagot is közöl irodalmi rovatában. Az ungvári Kárpáti Kiadó magyar osztálya 1951-ben adta ki az első szépirodalmi könyvet, azóta évente 2-3 eredeti művet és tucatnyi fordítást jelentet meg. Minden magyar és vegyes lakosságú faluban van köz- és iskolai könyvtár, könyvállományuk fele ukrán és orosz nyelvű kiadvány, a városi közkönyvtáraknak magyar osztályuk is van. A TV-stúdió hetente egyszer jelentkezik magyar nyelvű hírekkel, ritkán filmekkel is. Beregszászban 1953-tól öntevékeny színtársulat működik, amelyet 1962-ben Népszínházzá léptettek elő, azóta állami támogatást kap. Az ungvári rádióstúdió naponta egyórás műsort sugároz magyar nyelven, ezen belül 10-15 percnyi önálló anyagot.

{163.} A szovjetunióbeli magyar irodalom kialakulása és fejlődése három szakaszra osztható: az 1951–1957-ig, az 1957–1965-ig tartó és az 1965 utáni szakaszra.

A kezdetet Balla László (írói álnéven: Bakó László) 1951-ben kiadott Zengj hangosabban! című verskötete jelentette. E kiadvány jelentősége túlnő irodalmi értékén. A megjelenés pozitív tényét csökkenti bizonyos petőfieskedő hangszerelés. Történelmietlen felfogást tükröz például jelmondatszerű verssora: "Ezer év óta nem volt itt semmi." Így önmagát fosztotta meg gyökereitől. Kevés előrelépést jelentett két újabb verskötete, a Kitárom karom (1954) és a Rohanó évek sodrában (1956), bár ez utóbbi verstechnikája javult.

Az országos méretű tisztázási folyamat, valamint Balla László és Sándor László kezdeményező-szervező készségének az eredménye volt a kárpát-ukrajnai magyar írók első antológiája, az 1954-ben kiadott Új Hang. Sorsa a jó szándékkal, de művi úton létrehozott "irodalom" életképtelenségét példázza: 31 szerzője közül 15 év alatt hárman jutottak el az első kötetig (s rekedtek ott meg), és csak egy lépett tovább. Lényegében ugyanez mondható el az 1955-ben megjelent Szovjet Kárpátontúl című jubileumi almanachról is, amelyben 29 ukrán és orosz szerző mellett 7 magyar szerepelt. A közös vállalkozások eredményeként még két gyűjteményes kiadvány látott napvilágot: a Tavaszi napsütés (1955), amelyben magyar, orosz és ukrán gyermekversek között néhány kárpát-ukrajnai írás is helyet kapott, és a Kárpátontúli elbeszélők (1956), amely 7 ukrán, illetve orosz és 4 magyar novellista nem túl színvonalas kiadványa volt.