| Az évtized írói | TARTALOM | Élete |
FEJEZETEK
Költői tehetség és erkölcsi energiák tekintetében annak a nemzedéknek a legkiválóbb képviselője, amely élményvilágát és műveltségét még az elnyomatás korában szerezte, ám valódi próbatétel elé csak később, a kiegyezés után került. Java működésének háttere: a polgárosulást kereső nemesi liberalizmus 67 utáni válsága. Mint nemzedékének többi, jelentősebb képviselője: Toldy István, Asbóth János, Beöthy Zsolt és mások, közéleti és társadalmi tekintetben közbülső helyet foglalt el ő is: műveltségében, életformájában és foglalkozásában nagypolgári – mentalitásában pedig javarészt nemesi-polgári vonások érvényesültek elhatározóan.
A kiegyezést megteremtő liberális csoporthoz erősebb szálak fűzték, mint legtöbb nemzedéktársát. Társainál szorosabban kapcsolódott a hagyományokhoz is, de ugyanakkor náluk világosabban látta e hagyományok megváltoztatásának, továbbfejlesztésének szükségességét. Éppen ezért, egy klasszikus értékű műben, leginkább néki sikerült a polgári realizmus céljait és eszményeit megközelítenie, értekező munkásságában pedig a korszak polgári tudományosságának, a pozitivizmusnak szellemét a hazai viszonyokhoz hozzáhasonítania.
A hagyományokhoz való bonyolult kötöttsége és társadalmi helyzete a Kárpát-medencén belüli magyar hegemónia politikai célkitűzéseinek s az e mögött álló társadalompolitikai törekvéseknek is aktív részesévé tette. A Tisza Kálmán-i éra vállalása tehát fordulópont az ő életútján és írói fejlődésében is. Részint ebből következik, hogy életműve aránytalanul kicsi és fájdalmas torzó. Az a kevés azonban, ami kikerült keze alól, szinte kivétel nélkül érték; közülük egy, A délibábok hőse pedig klasszikus becsű. Pályafutása mindenesetre arról tanúskodik, hogy vállalva a 67 utáni korszak főbb céljainak szolgálatát: alig lehetett már értékes, maradandó műveket alkotni.
| Az évtized írói | TARTALOM | Élete |