{929.} 88. BEÖTHY ZSOLT (1848–1922)

FEJEZETEK

A kiegyezés után föllépő s a Gyulai nemzedékének elöregedése nyomán előtérbe jutó irodalom-közéleti s tudós egyéniségek közül senkinek sem volt oly széleskörű hatása, mint Beöthy Zsoltnak. Nemcsak regény- és novellaíró, nemcsak kritikus és esztétikus, nemcsak irodalom- és művészettörténész volt, sőt tán nem is mindez elsősorban, hanem mindenekelőtt: ideológus, annak az európai korszaknak, melyet az imperializmus korának szokás nevezni nagyhatású, konzervatív magyar ideológusa. A dzsentrire támaszkodó, a dzsentrit szolgáló, nemesi-polgári, liberális társadalmi berendezkedés elméletszerzője és védelmezője Beöthy. Ideológusi szerepét az a tény érteti meg igazán, hogy nálunk e korszakban is jórészt az irodalom és a kritika vállalta át a filozófia funkcióját.

Beöthy e hosszú korszak egyik legnagyobb tehetsége volt; birtokában mindazoknak az eszközöknek, melyek előadást és értekező prózát hatékonnyá tehetnek. De alig volt még egy alkotói egyéniségünk, aki szemléletében annyira azonos lett volna osztályával, aki fejlődésmenet, történeti szerep és érték tekintetében ennyire osztálya útját futotta volna meg. Így a sokat ígérő kezdet emlékein túl, alig maradt utána valami olyan, ami a maga korában s aztán is még sokáig kártékony ne lett volna. Mint Péterfyé vagy Riedlé, az ő sorsa is annak igazolása – csakhogy ellenkező előjellel –, miként akadályozta meg ez a korszak s társadalmi rendje meg uralkodó szellemisége, hogy a valódi tehetségek maradandó műveket alkossanak.