90. BODNÁR ZSIGMOND (1839–1907)

FEJEZETEK

A kiegyezéskori liberális kispolgárság egyik legjellegzetesebb elmélet-teremtője. Önálló filozófiai rendszert, történetbölcseletet igyekezett létrehozni, s kritikusi, irodalomtörténetírói munkásságát is kezdettől bölcseleti alapra kívánta' építeni. Jóllehet elméletének lényege a kompromisszumos haladás védelme és biztosítása volt, azaz lényegében egybeesett rétege törekvéseivel: a kezdeti szórványos viták után visszhangtalan maradt, majd pedig gúny tárgya lett. A korszak lélektorzító jellegének, a magyar kispolgárság gyöngeségének, készületlenségének és éretlenségének áldozata s bizonyítéka az ő életútja is. Kiváló elme volt, nagy gondolati energia és elszánás jellemezte. Még monomániás utolsó korszakának kusza írásaiban is gyakran fölvillan egy-egy olyan gondolat, mely a kortárs polgári filozófusok eszmerendszerében is megtalálható s jelentékeny szerepet tölt be. A korszak képviselői közül, jellemző módon, egyedül Péterfy iránt érzett becsülést és vonzalmat, s szerencsésebb körülmények között talán társa, szövetségese és segítője lehetett volna.