5. alcsalád: Sas-formák (Aquilinae)

FEJEZETEK

Az alcsaládba 100-nál több faj tartozik; tagjai az Újvilágban a magas északi vidékektől Paraguayig, az Óvilágban mindenütt honosak, Új-Zéland és az Óceániai-szigetek kivételével.

A sasok nagy, olykor igen nagy ragadozómadarak; fejük közepes nagyságú, teljesen tollas, csőrük magas, fog nélkül való, de a szélein kiöblösödött, szárnyuk kerekített s rendesen a harmadik és negyedik kézevezője a leghosszabb, farkuk nagy, hosszú és széles, lábaik mérsékelten hosszúak, erősek, csüdjük részben vagy pedig teljesen tollas és sokkal rövidebbek, mint a lábszárcsont. Hajlott karmaik erősek.

A bese (Gypohierax angolensis Gmel.)

A bese-nemzetségnek (Gypohierax Rüpp.) tagja, alakra és tartásra inkább a dögkeselyűhöz, mint valamely sólyomhoz hasonlít. A csőre erős, de hosszúra nyilt és igen keskeny, a felsőkáva enyhe ívben hajlott, rövid és tompakampójú, fog nélkül való, az alsókáva erős, a viaszhártya a csőr feléig előrenyúló, az orrlyuk széles résalakú, kissé ferdén előlről hátrafelé irányult; a kantár csupasz, a láb gyönge, csüdje apró, hatszögű szarupajzsokkal födött; a lába rövid és mérsékelten nagy, hajlott karmokkal fegyverezett, a szárny – melynek harmadik-ötödik evezője a leghosszabb – hosszú és hegyes, a tizenkét tollból álló fark meglehetős rövid és gyengén lekerekített. Az öreg madár tollazata, a fekete kézevezőcsúcsok, karevezők, válltollak és egy széles fekete szalag kivételével, tiszta fehér, a szeme világos narancssárga, a csőr kékesszürke, a viaszhártya piszkossárga, a kantár narancssárga vagy vörösessárga, a láb hússzínű; némely példány fehér tollazata alul – Pechuel-Loesche szerint – szép rózsapiros futtatású. A fiatal madár tollazata egyszínűen sötétbarna és szeme barna. A fiatalkori tollazatnak az öreg madár tollazatába való átszíneződésére legalább 3–4 év szükséges és pedig a tollruha átalakulása – Reichenow vizsgálata szerint – vedlés és átszíneződés által lassanként megy végbe, úgyhogy sokszor barnán és fehéren tarka besék találhatók, amelyeken a kor szerint a két szín közül majd az egyik, majd a másik uralkodik. A fiatalkori ruházat utóbbi állapotában a tollak fehérek, sárgásbarna szegéllyel és a madár megjelentése oly piszkos, hogy úgy látszik, mintha agyagban fürdött volna.

Ennek a több mint száz éve ismert madárnak a szabadban való életéről csak az újabb időben adott hírt Reichenow. „A bese gyakrabban csak Nyugat-Afrika egyenlítő menti országaiban fordul elő s itt a partmenti területeken a leggyakoribb ragadozómadarak egyike. Főleg halevő s ezért a vízhez, a tengerparthoz és folyóhoz van kötve. Nem lehetetlen, hogy itt-ott emlősöket és madarakat is fog. Többször láttam, amint üldözte a szürke papagájokat, amelyek látható rémülettel, hangosan rikácsolva menekültek előle. Azelőtt hajlandó voltam az ilyen üldözéseket inkább játéknak tekinteni, de most, Usher említésreméltó megfigyelése szerint, aki a besét fiatal kecskére csapni látta, valószínű hogy a „jakó”-kat tényleg üldözi.