Leges Juliae Caesaris

C. Julius Caesar törvényei, A) első consulsága idejéből, Kr. e. 59-ből: 1) agrariae, l. Ager publicus; 2) de publicanis, az ázsiai adóbérlőknek a mithridatesi háború folytán elengedte egyharmadát a kikötött bérleti összegnek (Cic. Att. 2, 16. 1, 17 skk. Dio 38, 7); 3) de actis Pompeji, megerősítette Pompejusnak Ázsiában tett összes intézkedéseit, a mit a senatus vonakodott volt megtenni; 4) de rege Alexandrino, Ptolemaeus Auletest Agyptus királyának a római nép szövetségesének és barátjának nyilvánította ki; 5) de repetundis, l. Repetundarum; 6) de arrogatione P. Clodii, megengedte, hogy P. Fontejus fiává fogadja, majd apai hatalma alól ismét elbocsássa P. Clodiust (Dio 37, 51. Suet. Caes. 20); B) a Kr. e. 49. évből valók: 1) de pecuniis mutuis, a hitelviszonyok javítása czéljából leszállította a polgárháborúk óta fölszaporodott kamatokat s a már lefizetett kamatok összegét le engedte vonni a tőkéből; elrendelte azután, hogy a hitelezők adósságtörlesztés fejében tartoznak elfogadni az adós földbirtokát is, még pedig a polgárháborúk előtti értékében; továbbá, mivel sokan nagymennyiségű pénzt rejtegettek, elrendelte azt is, hogy senki se tartson magánál több készpénzt 60 sestertiusnál (Dio 41, 37. 38. 42, 51. Suet. Caes. 42); hasonló szándékkal rendelte el két évvel később a lex de modo credendi possidendique intra Italiam, hogy a tőke egy részét helyezzék el földbirtokba, s a földek adóssággal való terhelését korlátozta (Tac. ann. 6, 22. Suet. Tib. 48; 2) de civitate Gaditanis danda; 3) de civitate Transpadanis danda; C) Kr. előtt 46-ból: 1) frumentaria, l. Largitio: 2) de provinciis, elrendelte, hogy propraetorok csak egy, proconsulok pedig legfölebb 2 évig kormányozzák a rájuk bizott provinciát Dio 43, 25.; 3) sumptuaria, l. Sumptus; 4) judiciana, l. Judex; 5) de majestate (l. o.); 6) de vi (Cic. Phil. 1, 99, l. Vis; 7 de sacerdotiis,a pontifexek, augurok (a kik közé magát is fölvétette) s a XV-viri sacrorum számát 16-ra emelte föl (Dio 42, 51); 8) de judiciis privatis, korlátozta az elavult legis actiókat, l. Formula; 9) municipalis, italiai municipiumok a coloniák községszervezeti s közrendi szabályzata, melyet a tabulae Heracleenses tartottak fönn; 10) de magistratibus, 46–44 közt. tekintettel a provinciák számára meg részben a sok pályázóra is, fölemelte a praetorok számát 14-re, a quaestorokét 40-re (Dio 43, 47. 50); D) a 44-ik évből való a lex coloniae Juliae Genetivae sive Ursonis, Urso colonia szervezetéről, a mely törvényt 1871-ben fedezték föl 3 ércztáblán (Mommsen-Hübner, Ephem. epigr. 2, 105 skk); E) halála után M. Antonius consul tette közzé Caesar több törvényét, melyeket «állítólag» az ő iratai közt mint tervezetet talált; ilyen pl. de Siculis, mely a siciliaiaknak polgárjogot adott, a kiknek pedig Caesar csak a jus Latiit akarta megadni; de rege Dejotaro, a kinek az ügyét még Caesar maga vizsgálta meg, de eldöntését későbbre halasztotta; Antonius megvesztegetve akként tüntette föl a dolgot, mintha Caesar hagyatékában olyan törvénytervezetet talált volna, mely Dejotarust visszahelyezi jogaiba, ezt azután meg is szavaztatta (Cic. Phil. 2, 37. Att. 14, 12, 1. Dejot.); de exsuli bus, mely Sex. Clodiusnak (l. Claudii, 22) s más számüzötteknek megengedte a visszatérést.