Apollodorus

’AtollodwroV. – 1. Tragikus költő Tarsusból, kinek következő hat darabját említi Suidas: ’AkanJoplhx, TeknoktonoV, EllhneV, QuesthV, ’IketideV, ’OdusseuV. Ettől különbözik a tarsusi grammatikus, ki Euripides Medeáját és Aristophanes Békáit magyarázta. Schol. Eur. Med. 148. 169. Schol. Ar. Ran. 320. – 2. Az új attikai comoediának költője (l. Comoedia, 2) Carystusból Euboeában, kivel valószinüleg azonos – 3. egy, a siciliai Gelából származottnak mondott comoedia iró (Suidas szerint Menander kortársa). Terentius a Hecyrában A. ’Ekura-ját és Phormióban A. ’EpidikazomenoV-át követte. – Irodalom: Fragmentumok: Kock, III, 280–295. – 4. L. Festők, 1.–5. Kitünő építész Trajanus és Hadrianus idejében. Poliorchtica czímű hadtudományi munkájából megmaradt egy kivonat (Wescher, Poliorcètique; v. ö. Lacoste, Revue des études grecques, III, 230 s köv. II.). – 6. Híres grammatikus a Kr. e. 2-ik században, Asclepiades fia Athenaeből. Tanitványa volt Aristarchus grammatikusnak és Diogenes és Panaetius stoikus bölcsészeknek. A philologiának különösen historiai oldalát mívelte, és ügyesen összefoglaló műveinek nagy olvasó közönsége volt. Csak töredékekben fennmaradt művei közül legkiválóbb volt az iambikus trimeterekben írt, 4 könyvből álló cronika, mely II. Attalus pergamumi királynak ajánlva chronologiai rendben tárgyalta a trójai háborútól kezdve Kr. e. 144-ig az állami és irodalomtörténeti eseményeket. Általános használatuvá lett ez a gazdag tartalmu munka a rómaiaknál Cornelius Nepos feldolgozásában. A peri Jevn 24 könyvben a mythusok természetét tárgyalta széles tudományossággal, de a stoikus philosohpusoknál szokásos etymologikus szójátékokkal. Compendiumszerű volt az iambikus trimeterekben írt, általános használatu ghV periodoV (v. peri ghV v. perihghsiV), melyből 2 könyvet említenek. A peri newn a homerusi hajócatalogusnak (II. 2) mások előmunkálatain alapuló részletes tárgyi magyarázata volt 12 könyvben, és Strabónak főforrását képezte. Egyéb művei: peri twn ’AJhnhsin etairidwn, peri etumologiwn és a siciliai comoedia képviselőiről szóló, peri SwjronoV és peri ’Epicarmou czímű munkái. Nem A.-tól való a neki tulajdonított, ügyes compilatióról tanuskodó, iskolai használatra szánt mythologiai kézikönyv, a biblioJhch, mely áttekinthető rendben tárgyalja a mythusokat, de nincs tekintettel azoknak a különböző költőknél előforduló változataira. Valószinüleg a Kr. u. 2-ik századból való Hadrianus vagy Alexander Severus idejéből, a mikor nagy volt az előszeretet a hősmondák iránt. – Irodalom: Fragmentumok Müllernél, Fragm. hist. gr. I, 428–469. Diels, Untersuchungen über Apollodors chronika, Rh. M. 31 (1876). Münzel, De Apollodori peri Jewn libris, Bonn, 1883. Niese, Apollodors Kommentar zum Schiffskatalog als Quelle Strabos, Rh. M. 32. A biblioJhch szövegkiadása Heyne, Gott. 1782, második kiadás 1803; Westermann, Mythogr. gr. 1–123 II, Hercher, Berlin, 1874. Robert, De Apollodori bibliotheca, Berl. 1873. – 7. A legjelentékenyebb görög rhetorok egyike Pergamumból a Kr. e. 1-ső században. Mint a fiatal Octavianus nevelője ez utóbbit Apolloniába kisérte, majd Caesar megöletése után visszatért Rómába, hol valószinüleg haláláig maradva iskolát nyitott, s mint ilyen alapítójává lett egy új rhetorikai iránynak, melynek ellentétét Theodorus iskolája képezte (v. ö. Apollodorei és Theodorei Quintilianusnál, 2, 11, 2) Tecnh vagy tecnai czímű rhetorikai tankönyve elveszett. – Irodalom: Piderit, De A. Pergameno et Theodoro Gadarensi rhetoribus, Marburg, gymn. progr. 1842. Blass, Griechische Bereds. Susemihl. Gr. Littergesch. II.