Rendőrség.

– I. Athenaeben kivált 462-ig, mikor is hatáskörét megszorították, az Areopagus (l. o.) a közrend fentartására is ügyelt. Más, legalább részben rendőri hatóságok voltak még: az astunomoi, az agoranomoi, metronomoi és sitojulakeV nevű tisztviselő testületek (l. az egyes czímszókat), nemkülönben a kikötőbeli rendre vigyázó epimelhtai tou emporiou (l. o.). Az epistatai twn udatwn nevű tisztviselők és városi vízvezetékre és annak használatára ügyeltek. Plut. Them. 31, v. ö. Solon 23. Mindezek a tisztviselőtestületek mint pörvezetők is szerepeltek (l. Hegemonia, 2) a hozzájuk tartozó ügyekben. A közrend fentartására nyilvános rabszolgák csapata ügyelt, l. DouloV (a végén) és Államháztartás (I, A, 3) és v. ö. Aristoph. thesmoph. cz. darabját.

II. Romában nem volt ugyan szervezett külön rendőrség, de gondoskodtak az állam s polgárai biztonságáról. Nevezetesen az aedilisek föladata volt a közrendet és közbiztonságot veszélyeztető kihágások esetén azonnal közbelépni s lehetőleg elejét venni a bajnak, 366-ban Kr. e., miután a két aedilis plebishez két aedilis curulis járult, közös megegyezéssel vagy sors útján megállapították, a város mely részében mely utak gondozását veszi át mindegyikük az első mérföldkőig. Minthogy a censori hivatal 3 1/2 éven át szünetelt, az aedilisek viseltélk gondját a censorok felügyelete alá tartozó templomoknak, középületeknek, építményeknek, a közerkölcsnek stb. L. Aediles. Rendkívüli esetekben vagy kiterjesztette jogkörüket a senatus (Liv. 4, 30) vagy magasabb magistratusra, pl. a praetorokra bízta a baj orvoslását. Liv. 25, 1. Provinciában a helytartó főfelügyelete alatt állott a rendföntartás ügye. A császárkorban is eleinte az aediliseket terhelte a felelősség a közrendi törvények megtartásáért, hacsak a senatus vagy a császár számot vetve a viszonyokkal, föl nem oldotta őket alóla. Tac. ann. 3, 52 skk. Később azonban, miután a praefectura urbis állandósult, a városi rendfentartás ügye egészen a praefectus urbi (l. o.) hatáskörébe ment át; ő alá voltak rendelve az összes többi rendőrközegek, ú. m. a praetorok mint az egyes regiók rendőrkapitányai, a néptribunusok és aedilisek, a magistri vicorum, majd a középítkezés fölügyeletével és vezetésével megbizott pallérok (curatores operum publicorum) és építőmesterek (mensores) is. Plin. ep. 10, 28. 29. Az élelmezésügyet az aedilisektől a praefectus annonae vette át s önállóan vezette. Mindezen rendőri közegek eljárása határozott szakosztályokhoz és utasításokhoz volt kötve. Különös és halasztást nem tűrő esetekben mégis utólagos számadás kötelezettségével önállóan intézkedhettek; olyan kihágásokról azonban, a melyek a császárság idejében a vis vagy majesta fogalma alá estek, rögtön jelentést kellett tenniök, a mennyiben azok (pl. fegyverviselés és fölhalmozás, csoportosulás, éjjeli gyülekezés) a polgári vagy a fenyítő törvényszék elé tartoztak. A viszonyok változásához képest részint új rendeleteket adtak ki, részint pedig fölelevenítettek régi, elavult törvényeket, a közerkölcsiségre való tekintetből több ízben is tiltották férfiak és nők közös fürdését a nélkül, hogy a bajt egészen orvosolhatták volna. Spart. Hadr. 18. Dio Cass. 69, 8. Gell. 10, 3. Lampr. Alex. Sev. 24. Közegészségi tekintetből szigorú törvényeket hoztak a temetésre és a sírokra vonatkozólag. Capit. M. ant. 13. Augustus, hogy tűzvész kitörése esetén könnyebben gátat lehessen vetni az elterjedésének, fölelevenítette a 12 táblás törvény azon rendelkezését, hogy a házak között legalább 2 1/2 lábnyi távolság (spatium legitimum) legyen, s hozzáadta, hogy 70 lábnál magasabb házakat nem szabad építeni. Strab. 5, 235. Suet. Oct. 89. Trajanus csak 60 láb magas épületet engedett emelni. Aur. Vict. Caes. 13. Claudius, azután Nero, Vespasianus, Hadrianus és Severus Alexander rendeleteket adtak ki házaknak eladás czéljából való lebontása (aedificia demoliri) és műépítési diszítéseik lefejtése (marmora detrahere) ellen.