{II-1-417.} VIII. Irodalmi lapok

FEJEZETEK

Tematikájukat tekintve két csoportra oszthatók a korszak irodalmi orgánumai: irodalmi-kritikai-esztétikai tartalmú folyóiratokra, Aranytól kölcsönözve a definíciót („Lapom – írja a megjelenni készülő Szépirodalmi Figyelőről Szász Károlynak – aesthetico-critico-belletristicus valami akarna lenni”) és irodalmi jellegű lapokra. Az előbbi meghatározás a Szépirodalmi Lapokban (1853. január 2.–január 30.) és a Szépirodalmi Közlönyben (1857. október 4.–1859. május 22.) ölt testet, az utóbbi az évtized úgyszólván minden további irodalmi folyóiratára vonatkoztatható; figyelembe véve, hogy azok többsége domináns irodalmi tartalmát egyéb, nem ennek körébe vágó tematikával és másnemű célkitűzésekkel is elegyíti.

A szóban forgó orgánumok többsége ugyan irodalmi divatlapnak nevezi önmagát, azoknak a divatképeket, szabásmintákat is tartalmazó irodalmi folyóiratoknak hagyományaira apellálva, amelyek olyan népszerűek voltak Európa-szerte a század első felében. Ám a laptípus – szóltunk már róla – betöltötte küldetését. Az ötvenes években mind sürgetőbben jelentkezik a hogyan tovább kérdése.

Többféle lehetőség kínálkozik. Például a divatszaklappá válás. Az irodalom és a divatlap útja az 1850-es évektől kezdődően mindinkább szétválik. A Berlinben, 1851-től megjelenő Victoria (Illustrirte Muster- und Modezeitung) már divatlap mindenekelőtt, melléklete közöl csupán verseket, elbeszéléseket, nőolvasók érdeklődésére számító cikkeket, recepteket és rejtvényeket. Idehaza Friebeisz István orgánumai, az évkönyv-jellegű, füzetenként kiadott Nefelejcs (1854–55) és a hetilapként napvilágot látó Délibáb (1855. június 17.– 1858. december 5.) az első ilyen szándékú kísérletek. A korszak végén pedig létrejönnek az irodalmi és ismeretterjesztő körítés nélküli divatszaklapok, a Férfidivat-Közlöny 1858-ban és a Magyar Szépek Munka- és Mintalapja 1859-ben, a Bulyovszky-féle Nefelejcs mellékleteként.

Átalakító hatással van az irodalmi divatlap jellegére az enciklopédikus folyóiratok típusához tartozó családi lap, amely a család egészéhez szólva a tartópillérnek vélt női nem problémáit, érdeklődését különös melegséggel viseli szívén. Sajtóéletünkben Császár Ferenc 1853-tól megjelenő Divatcsarnoka e hatás első letéteményese. Alcímében „Tudományos, szépirodalmi, művészeti és divatközlöny”-nek nevezvén magát, a divatlapi tartalom enciklopédikus irányú téma-gazdagodását kívánja deklarálni.

{II-1-418.} Újabb lehetőség a női emancipáció ügyét zászlajára tűző mozgalom érdekében való munkálkodás. Az 1848-as forradalom után Európa-szerte új megvilágításba kerül a nőkérdés; a nő joga a nyilvános és magánéletben. Mindinkább polgárjogot nyer az az elképzelés, amely a nőkérdés megoldását a női nem önálló szellemi és gazdasági munkára nevelésében látja megvalósulni. E koncepció nyomait a Vajda által 1857-ben létrehozott Nővilágban észlelhetjük először. Később a Nővilágénál nagyobb eréllyel és hatásosabban képviseli az említett törekvéseket a Családi Kör (1860–1880), az első magyar nőszerkesztő, Szegfi Mórné Kánya Emília lapja.