A BAROKK MŰVELTSÉG.

A XVIII. századnak a felvilágosodás elterjedését megelőző műveltségét a magyar irodalom eddig általában bizonyos lenézéssel kezelte, ami Toldy Ferenc, a magyar irodalomtörténet XIX. századi megalapítójára vezethető vissza. Toldy Ferenc irodalmunk multjában mindenütt a magyarnyelviséget kereste, s mivel ezt nem igen találta meg 1711-től Bessenyei fellépéséig az egész korszakot nemzetietlennek hanyatlónak tartotta. Felfogása meghódította az egész tudományt, s időnkint újabb megalapozásokban részesült, rendesen a liberális szabadságelv segítségével, mely e korszakban szabadságharc vagy arra való hajlandóság hiányát nehezményezte. Ez a felfogás nemcsak azért nem tartható fenn, mivel a mult minél teljesebb és objektívebb szemlélete érdekében a szabadságelv mint történeti érték és mérték már alig alkalmazható, hanem azért sem, mivel a külföldi tudomány éppen a vizsgált korszakra jellemző barokk műveltségre nézve egész új szempontokat fedezett fel; – v. ö. erre nézve és az európai barokknak a szövegben adott általános jellemzésére: Werner Weisbach, Der Barock als Kunst der Gegenreformation 1921 (általánosításai nem mindig fogadhatók el), Emil Ermatinger, Barock u. Rokoko in der deutschen Dichtung 1926, Hans Naumann és Günther Müller, Höfische Kultur 1929 (benne a barokk kori G. Müllertől, ez ma a leghasználhatóbb), Günther Müller, Barockromane (Literarwissenschaftliches Jahrbuch, a Görres-Gesellschaft kiadása 1929), Friedr. Schürr, Barock, Klassicizmus u. Rokoko in der franz. Literatur, 1928, Karl Joel, Wandlungen der Weltanschauung Tübingen 1928, egyéb irodalmi és művészettörténeti művekből kevés tanulság nyerhető a hazai viszonyokra. A felsorolt új művek gondolatainak még csak hullámtörését sem fedezhetjük fel irodalomtörténetünkben, mely az új kutatások elől elzárkózva, ma is csak a nemzetietlen és hanyatló jelzőket ismételgeti és variálja (l. pl. Rácz Lajos, Irodalmunk „nemzetietlen korának” okai, az Orsz. Ref. Tanáregyesület Évkönyve, 1927/28, Debrecen, 3–39. l.).

A Padányi Bíró Márton-féle idézet az ő Firmamentum regnorum, országoknak erőssége, 1741. évi munkájából, ugyanennek többi beszéde (Diploma securitatis, Regnum decoris, Majestatica sessio, mind 1741-ből, Infanteria azaz ... vitézlő magyar serege, 1742, Comitia, azaz országgyűlése, 1751) is rendkívül jellemző a hazai barokk gondolkodásra és stílusra, épp így egyéb feljegyzései, Báró Hornig Károly, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök naplója, Veszprém, 1903 c. műben. A Regnum Marianum koncepciójának szintén hiányzik a feldolgozása, itt is kénytelen voltam az egykorú nyomtatványokból állítani össze felfogásomat. A legtöbb közjogi vonatkozású idézet a kassai főiskola kiadásában megjelent Prima quinque saecula regni Mariano-Apostolici denuo ethice adumbrata, pars posterior c. 1745. munkából való. V. ö. még G. Hevenesi, Calendarium Marianum e victoriis contra gentiles, Turcas, hereticos et alios injusti belli auctores, ope SS. Dei Genitricis obtentis, 1685, 1719, 1730, kiadások, az 1733. évi kassai filozófiai promotio kiadványa a Mariophili poetae-től: Historia Mariana brevi metro concinnata 1733; Fontes Gratiarum Marianarum novi ac veteres seu historica relatio de imaginibus miraculosis per Hungariam 1740 (1739-i kolozsvári jezsuita akadémiai kiadvány); Omnis felicitas Hungariae e singulari favore Mariae (Kéry Ferenc promotor alatt az 1738. évi nagyszombati egyetemi avatásra). Az „Extra Hungariam”-ra l. Joh. Tomka–Szászky, Introductio in orbis antiqui et hodierni geographiam, 1. kötet, (1777. évi II. kiadásban) 570. l., az itt említett Ludovicus Coelius Rhodiginusra l. Jöcher, Gelehrten-Lexikon, 3, 2053. l.

A jezsuita-iskolaügyre l. Molnár Aladár, A közoktatás története Magyarországon a XVIII. században, 1881, akadémiai kiadás, 269, 273. s köv., 203, 286, 200, 199, 236, 205, 235, ll. (a szövegbeli felhasználás sorrendjében), a piaristákra 539. s köv. ll. A hazai jezsuita drámára modern szellemtörténeti jellemzés, összefoglalás nincs; igen jól használható kutatások: Alszeghy Zsolt, A magyartárgyú jezsuita iskoladrámák, és u. az, Illei János élete és irodalmi működése, 1908, Prónai Antal, A magyar piaristák színjátéka Pesten a XVIII. században, 1907; az irodalomtörténeti feldolgozások, így Bayer József, A magyar drámairodalom története 1, 1897, a műfajtörténet és a magyarnyelviség szempontjait alkalmazva teljesen értetlenül állnak szemközt a jezsuita drámával, Bayer még hozzá a liberalizmus régi jezsuita-ellenszenvével, ami különben az elmúlt korszak embereinél, katholikusoknál is megfigyelhető. A számbeli adatok Fináczy Ernő hatalmas munkájából: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában 1, 1899, 125, 126, l. ugyanő, Az újkori nevelés története, 1927, 284. l. a 10.000-es adatot 1000-re szállítja le, de a „magyarországi jezsuita iskolai drámák számára” vonatkoztatja, holott 1899-ben nem a drámákra, hanem azok előadásainak számára értette, ami majdnem kétszáz év alatt az ezret bizonyára sokszor felülmulta. II. Rákóczi Ferenc látogatására Molnár, id. m. 207. l. A jezsuiták történeti oktatására l. Balassa Brunó, A történettanítás multja hazánkban, 1929, az egyetlen szerző, aki e nehezen olvasható latin irodalmat egészében felhasználta. A magyar királyok erények szerint osztályozva a jezsuitatankönyvben: Rudimenta historica, opusculum quartum, Nagyszombat, 1731. kiadás, 87. l. v. ö. még Horatii Tursellini, Epitome historiarum, u. ott, 1723, 188. l. a Rákóczi-felkelésről nyilatkozat. – P. Franc. Orosz, Orationes regum et principum magni regni Hungariae 1754. I. és II. Máriáról még l. Padányi Biró Márton, Comitia 1751. beszédét.

Az államismereti iskolára l. Hóman Bálint. A forráskutatás és forráskritika története (A magy. történettudomány kézikönyve, I. 3/A). 1925, 15. I., ugyancsak az ő kéziratos műve, a XVIII. századi magyar történetírásról, hasznos útmutatásokat nyujtott nekem e nagytömegű és a feldolgozás részéről máig elhanyagolt egykorú művek közt. Az idézett rész (Turóczi László) (a név a jezsuita provinciális approbatiójában), Ungaria suis cum regibus compendio data, Tirnaviae, 1729, 3. l., Magyarország mint a világ compendiuma u. itt 210. l. A hazai barokk művészetről összefoglaló munkák még nem állnak rendelkezésünkre, a gróf Klebelsberg Kuno vezetése alatt megkezdett munkálatok (főként Kaposy János és Pigler Andor kutatásai) egyelőre egyes nevezetesebb építmények építéstörténetét tisztázzák levéltári adatok alapján, ami az összefoglaló feldolgozásnak szükséges előfeltétele. Nagy emlékanyagot levéltári kutatásokkal kombinálva dolgoz fel, az emlékek modern reprodukciójával Andreas Pigler, Georg Raphael Donner, 1929, Leipzig u. Wien, Magyar művészettörténet egész mostanáig egyáltalában nem volt, Péter András, A magyar művészet története, 2 kötet, 1930, a legelső ily kísérlet, mely a hazai fejlődést néhol erősen a külföldi irányokba skatulyázza ugyan, de a szétszórt anyag felhasználásával jó szolgálatot tesz; több adatát felhasználtam. A hazai barokk speciális jellegét átfogó pillantással látja meg Gerevich Tibor, Die Baukunst der Barockzeit in Ungarn (A műgyűjtő c. folyóiratban, 1930, 227. l.); a ma még alig látható szintézis körvonalait óvatos kritikával vonja meg Kapossy János, A magyarországi barokk helyzete (kny. a Magyar Művészet 1931. évfolyamából). Schoen Arnold két nagy munkája: A budapesti központi városháza, 1930 és A budai Szent-Anna-templom, 1930, (Budapest székesfőváros várostörténeti monográfiái) nemcsak építésztörténetileg tisztázza a dolgokat, hanem az építészek, iparművészek és alkalmazott munkások levéltári adatainak kiásásával azt is megmutatja, mint jelenkeznek lassankint hazai mesteremberek és művészek is; az ő két műve egyúttal szellemtörténetileg is igen fontos, főként a másodikban elsőként rajzolja a budai jezsuitáktól vezetett barokk életformáit, melyeket a szövegben is felhasználtam. A budai és pesti barokkra l. Schoen művein kívül Joh. Schuster, Geschichte der Stadt Pest, 1815, J. V. Haeufler, Buda-Pest, hist.-topographische Skizzen von Ofen u. Pest, Pest 1854 (Patachich Jos.), Szab. kir. Pest városában 1767. óta választatott külső és belső tanács tagjainak .... jegyzéke, Pest, (1834), főként 9. l. A hétszemélyes tábla átköltözésére Gábor id. m. 66. l. A budai templomok jegyzéke Schoen id. m. 5–6. lapról, a jezsuita-plébános gyűjtése 42. l., a vallásos ünnepségekre 10–14. l., Szerdahelyire 24. l. V. ö. még Takáts Sándor, A főváros alapította budapesti piarista kollégium története, Budapest, 1895. – Egerre l. Szmrecsányi Miklós, Esterházy és a művészet, és Breznay Imre, Esterházy Károly gróf és Eger, mindkettő a Galanthai gr. Esterházy Károly egri püspök emlékének ünneplése c. 1926, Eger, kiadványban, továbbá Nováky József kömlői plébános halotti beszéde a püspök felett, 1779, id. a 30. lapról. Vácra Cölestin Wolfsgruber, Christoph Anton Kardinal Migazzi, Saulgau 1890, 63 stb. ll., Joh. Roka, Alt- und Neu-Waitzen, Pressburg und Kaschau, 1777. Veszprémre: u. az, Das Leben Ignaz Kollers v. Nagymánya, Bischofs zu Wesprim, u. ott 1776. Szombathelyre Kapossy János, A szombathelyi székesegyház és mennyezetképei, 1922, és általában Géfin Gyula adatokban gazdag műve: A szombathelyi egyházmegye története, Szombathely, 1929, két kötet, Fontosak még Kapossy Jánostól: A magy. kir. udv. kamara építészei Mária Terézia és II. József korában, Századok, 1924 és A. F. Hillebrandt, 1924. Győrre Csányi Károly, A régi Győr, é. n., Székesfehérvárra a Székesfehérvári Kalauz, 1930, cikkei és a Magyar Művészet 1930, 7. száma. A világi, kastélyépítményekre Péter, id. m. 2, 36. Bél., Notitia 1, 641, 626, 582, 599, 604–14 (a felhasználás sorrendjében), továbbá Gerevich, id. m., Szegedre Reizner, Szeged tört., 3. kötet. Esterházy Józsefre a már id. (Kolinovich) Posthuma memoria, 18–19, 22–29, 44, 45. ll., a nyugati határra Bél., id. m. 2, 171. stb. ll., 223. l., a csallóközi kastélyleírásokat Des Herrn Gottfr. Edlen v. Rotenstein, Beschreibung der Insel Schütt in Ungern 1784 c. művéből vettem. Eszterházára: Beschreibung des hochfürstl. Schlosses Esterház im Kgr. Ungern, Pressburg, 1784, Excursion à Esterhaz en Hongrie en Mai 1784, Vienne és Bessenyey György, Az Eszterházi vigasságok, 1772, a parasztokra itt 14. l. és a „bágyadt léptekre” 12. l., a szempci uniformisokra Rotenstein id. m. 177. l. Koháryra a Kazy Ferenc által vezetett nagyszombati promotio kiadványa: Posthuma memoria res pace belloque gestas ... Stephani Kohári, 1732.

A Mária-tiszteletre és bucsújárásokra igen nagy irodalmat ölel fel, s alapvető munka: Aug. Flor. Balogh de Nemcsicz, korkóczi plébános, Beatissima Virgo Maria, mater Dei, qua regina et patrona Hungariae, Agriae 1872; Oddo Koptik, dömölki apát, Thalleidos liber I., II., Sopron, 1744, az 1748. dömölki ünnepségekre: Hoch-feyerliche Übersetzung des Gnaden- u. Wunderreichen Bildes Mariae v. Dömelk, Wien, 1748, a legtöbb adat a bucsújárásokra és azok helyeire Balogh id. művéből. A kongregációk története terén eddig jóformán semmi sem történt, ezekre és szellemükre v. ö. Sodalitatum Marianarum in Societatis Jesu gymnasiis erectarum utilitas, a nagyváradi sodalitas kiadása 1744; Nádasi Joh. Teophilus Marianus 1747, (első kiadása, Roma, 1663); Cliens Marianus gratioso compendio pro consueta pietatis exercitia deductus, Tyrnaviae, 1790; Historia sodalitatum B. Mariae V. ...in gymnasio Trenchiniensi, Pozsony, 1855. Lásd még: A szentséges rosariumnak congregatiója, mely a Magyarországnak és Erdélynek Krisztus Urunkhoz és Boldogságos Szűz Nagyasszonyunkhoz, Isten anyjához Máriához való régi kegyességének újítására állíttatott fel, 2. kiadás, Kolozsvár, 1730, ebből a „munkás együgyű életről” való idézet; v. ö. még: Kurzer Bericht von der gnadenreichen Erzbruderschaft Jesu Mariae... in Pappa, Raab, 1755; Szent Anna asszony és Szent Gyula, avagy Julius Martyr gyülekezete (1749 Nagyemőkén, Nyitra vm., a plébánostól alapítva), Nagyszombat, 1750. A budai kongregációra: A Szent Háromság, t. i. atya, fiú és szentlélek Isten, üdvösséges neve és címere alatt Budai fő szab. kir. városban Jézus társasága... templomában... dicsőségesen felállított kongregációnak könyvecskéje, 1737, Buda, innen az idézetek. Steph. Tarnóczi, S. J., Rex admirabilis, sive Vita S. Ladislai regis Hungariae historico-politica, Viennae 1681, A fejezet végén az idézet: Molnár János-nak, Jézus Társasága szerzetes papjának a régi jeles épületekről kilenc könyvei, Nagyszombat, 1760, 21. és 91. l. Faludi Ferencre Schoen, A budai Szent Anna-templom, 12. l.