Egy vízitúra kitűnő alkalom arra, hogy barátunkat, kollégánkat olyan oldaláról is megismerjük, amely a suliban, munkahelyen, dizsiben rejtve marad: nem bír tíz előtt felkelni, horkol, isteni teát tud főzni, szeret gitározni, csak nem tud, stb.
Egykori tanszékem hagyományait követve és is a nemi élet területéről veszek egy hasonlatot: tartsuk be a fokozatosság elvét. Ez egyrészt vonatkozik a túravezetőre, azaz karizmatikus képességeit először csak 1-2 emberen fejlesztgesse, és csak kellő tapasztalatok birtokában vigye magával az egész brigádját; másrészt egy hosszú túrát előzzön meg több 1-2-3 napos bemelegítő út, ha lehet, ugyanazzal a társasággal.
{Ha erre nincs idő, a bepakolás előtt akkor is érdemes a legalapvetőbb manővereket (beszállás, indulás, evezés, fordulás, kikötés, kiszállás, borulás, kiúszás) kipróbálni. Kiderülhet olyasmi, hogy kenuban a két oldal erőviszonyai nem kiegyenlítettek, valaki nem lát jól ki az előtte ülőtől, kijön a klausztrofóbiája, ha középen ül, stb. (*Döme*)}
A legénység összeállítása két szempontból is fontos. Az egyik, hogy jól érezzük magunkat. Zártkörű túra esetén mi magunk dönthetjük el, hogy kivel akarunk menni. Magunkra vessünk, ha meghirdetünk egy túrát. (Persze ennek is vannak fokozatai: osztályban, suliban, bele a nagyvilágba.) Ilyenkor gondoljuk végig, milyen létszámmal tudunk még boldogulni. A jelentkezésnek lehetnek bizonyos feltételei is: úszni és evezni tudás, KISZ-tagság, stb. Aki ezeknek megfelel, az már túl rossz ember nem lehet.
Másik fontos szempont, hogy haladjon is a túra, azaz megfelelő erőforrásokat (gályarabokat) szerződtessünk, illetve a napi távolságokat igazítsuk a gépház fizikumához.
A legénységnek tudomásul kell vennie, hogy bizonyos dolgokról a túravezető dönt. Ha például van négy sülve-főve együtt levő barátnő, meg kell érteniük, hogy mégsem ülhetnek addig egy keelbe, amíg mindannyian meg nem tanulnak jól evezni. Érdemes ezeket még otthon tisztázni, a hisztit elkerülendő.
Nekem semmilyen flepnim nincs arról, hogy tudok túrát vezetni, evezni, vagy úszni. Akiket viszont elhívok egy általam szervezett túrára, azokról pontosan tudom papír nélkül is, hogy milyen vízi jártasságuk van, és ezt nagyon keményen figyelembe veszem a csónakbeosztásnál.
{Indulás előtti hétvégén érdemes egy "Vízitúra megbeszélést" tartani, ahol a leltár tisztázása mellett egy próbafőzés keretében lehetőség van:
