Csomagoláskor két, egymásnak ellentmondó szempontot kell figyelembe venni: könnyen elérhető legyen, amit elraktunk, de a csomagolás biztonságosan védje meg az anyatermészettől, aki elsősorban nedvesség formájában fenyegeti. Ez lehet csapadék, vagy a csónak alján lötyögő lé (pl. az esővíz, a "becsapott" folyóvíz és a kiömlött tej elegye). Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a csomag beeshet a vízbe.
Az idevágó mörfitörvény: ami elázhat, az előbb-utóbb el is ázik. Ezt csak akkor érezzük igazán át, ha egy hétig esőben kell eveznünk. (Ezért érdemes fiatalkorban átesni egy kéthetes németországi túrán. Utána eggyel kevesebb dolog tudja az embert meghatni.) Ennyi idő után minden vizes lesz, aminek erre akár a legkisebb esélye is megvan. Hiába csomagolunk be valamit tizenhét nylonba, a víz akkor is bejut. Lehet, hogy a nylonzacskó általában csak kívül lesz vizes, de tapasztalataim szerint elázás szempontjából csak külseje van. Belül is.
Az egyetlen megoldásnak a légmentesen lezárható műanyag hordó tűnik. A legkülönbözőbb méretekben lehet kapni, illetve nem kapni. Én az első hordómhoz 1990-ben egy MÉH-telepen jutottam hozzá (azóta ezt a telepet felszámolták), egy hétig sikáltam, de még azóta is megvan a ragasztószaga. (Az lakott benne előtte.) Ilyenben kaját nem érdemes tartani, ahhoz vadonatúj hordó kell, ami persze drágább. A hordó további nagy előnye, hogy nem tudjuk 1 g/cm3-nél sűrűbbre megtömni, így ha beesik a vízbe, nem süllyed el. Érdemes több kicsi (20-40 literes) hordót vinni, hogy ne kelljen túl sok mindent feltúrni az alul levő dolgok eléréséhez (ezeket bepakolni is egyszerűbb a csónakba), és jó, ha van egy-két nagyobb hordónk (70-120 literes), amelybe a méretesebb tárgyak (sátor, matrac, nagybőgő) beférnek. Még egy jótanács: sokkal könnyebb olyan hordóba pakolni, amelyik a szájánál nem szűkül össze. {Új tipp hordóvásárláshoz: Csepel, II. Rákóczi Ferenc út 185-187. (Magév-telep), Mindenker BT. Nyitva 8-15, pénteken 8-13. Telefon 2776114/29 (Derecskei úr). Jó állapotú használt hordók kaphatók az új hordó árának töredékéért. (*Gyöngyi*)} {Még idén is (1995), csupán 21-es a mellék. (*Döme*)}
"A csomagolástechnika is kardinális kérdése a vízitúrának: vannak a speciális, vízhatlan (soha nem vízhatlan, de egy darabig valóban ellenálló) vízitúrazsákokra esküdők és a szerencsére hagyatkozó hordópártiak (a hordó nehezen találja meg helyét a kenuban, nem lehet ülés alá gyömöszölni, ráfeküdve napozni, a parton viszont lehet rajta ülni, ami az állandó földön gubbasztás világában olyan, mint egy jó csontkovács). A vízitúrazsákot is érdemes vastag, bekötözött nejlonzsákban utaztatni, így legalább az első borulásig kitart az illúziónk, hogy van száraz ruhánk. Ezenkívül elengedhetetlen egy kisebb, jól záródó doboz, melybe a legszükségesebbeket (cigaretta, WC-papír, dugóhúzó) rejtjük. Egy kisebb diszperzitesdoboz kiválóan megfelel a célra, vadabb vizeken érdemes - ahogy az összes cuccot - odakötni a hajó valamely beépített eleméhez." (*VTT*)
Visszatérve a nylonra: még mindig jobb, mint a semmi. Minél vastagabb anyagból van, annál jobb. A zacskó száját madzaggal kössük be, vagy erős befőttes- vagy hajgumival fogjuk össze. Nem jó erre a célra a szigetelőszalag, mert leszedésekor kiszakadhat a nylon. Ha lehet, legyenek átlátszóak a nylonok, vagy - ha jó a memóriád - legyen mindegyik más színű. Így megspórolhatod, hogy egy zokniért kinyisd az összeset. Jobban ki tudjuk használni a rendelkezésre álló helyet (pl. hordóban), ha sok kisebb zacskóba rakjuk szét a cuccot. A nylonokat vászon- vagy orkánzsákokba rakva strapabíróbbá tehetjük a csomagokat.
Elmúltak azok a szép idők, amikor az emberfia minden zacsekot eltett, lassan már a mákot is szemenként külön nylonban mérik. De még mindig akadnak olyan vaskos darabok, amelyeket érdemes megőrizni. Itt viszont megint előjön a memória problémája. Az egyik évben ugyanis a szennyes, a másikban kenyér kerülhet bele. Erre mondaná azt Zita néném, hogy kell egy kis edzés az immunrendszernek.
{Egy alkalommal - bár hordóba csomagoltam -, az iratok, pénz, térképek, stb. [jómagam lévén a túravezető] a könnyű elérhetőség érdekében egy nylonzsákba csomagolt táskában kerültek elhelyezésre. Aztán kikötés után jöhetett az iratok szárítása.
Tipp: viszonylag olcsók és használhatók a szemeteszsákok. Ezeket a fentiek szellemében célszerű duplán használni. (*Döme*)}
A vizes ülőszivacs nagyon nehezen szárad meg, ezért érdemes azt is nylonba csomagolva védeni a nedvességtől, és erre pl. törülközőt rakni, hogy ne a csupasz nylonra kelljen ülni. (Ez a nylon sem óv meg az özönvíztől, de a spriccelésektől igen.) A nylont ne zárjuk le légmentesen, mert amikor ráülünk, kidurran.
A csomagolásnál (beleértve a saját testünkét is) figyelemmel kell lenni a napsütésre is - remélhetőleg. Néhány dolog, ami rosszul tűri a Napot: csoki, gitár, váll.
Jó hasznát vehetjük a műanyag ládának (amilyent a zöldségesek használnak, kb. 60cm*40cm*30cm). Ebbe pakolhatjuk a víztűrő (V0) dolgokat, pl. konzervek, edények, bontatlan sör stb., és így egy mozdulattal lehet ki- és bepakolni. Katamaránban egymásra is rakhatjuk a ládákat, ezáltal helyet nyerünk. Más csónakokban igyekezzünk a csónak súlypontját minél mélyebben tartani. A ládához is van egy tippem: Fület varázsolhatsz rá, ha a felső négy sarkánál levő likakon ügyesen átvezetsz egy gurtnit, és ezután úgy lehet cipelni (egy kézzel), mint egy nagyméretű sporttáskát - ha elbírod.
A hordóban utazás joga a legvíziszonyosabb (V9, V8, ...) cuccokat illesse meg. A legelegánsabb, ha annyi hordónk és ládánk van, hogy minden felszerelést el tudunk bennük helyezni.
Érdemes a hordókat, ládákat a csónakhoz, ill. egymáshoz rögzíteni (pl. gumipókkal). {Amúgy is minden csomagot érdemes egymáshoz és a csónakhoz kötni, mert így borulás esetén elkerülhető a búvárkodás, illetve a cuccok elveszése. Így "csak" meg kell szárítani az elázott mindenfélét. (*Döme*)}
Ha (pl.) a kajáshordóban kisebb műanyag dobozokba pakolunk (pl. egyikbe a fűszereket, másikba az evőeszközöket stb.), könnyebben megtaláljuk, amit keresünk.
Az étolaj és a citromlé eredeti flakonja törékeny. Folyadékok tárolására ideális a pillepalack. (Kivétel a tömény szesz, mert az műanyagízű lesz. Hagyjuk inkább a lapos üvegben.) Mustárt és kecsöpöt lehet kapni műanyag, "csőrös" flakonban, nagyon kényelmesen lehet használni.
A befőttesüveg helyett ajánlom az ugyanolyan méretű műanyag kakaósdobozt (pl.), de csak akkor, ha tényleg vízmentesen be lehet zárni. A sót, cukrot, lisztet (illetve ezek egy részét) tárolhatjuk ilyenben. (Itt is próbálkozhatunk pillepalackkal, de ha nedves a tartalom, nehéz belőle kitermelni.) A zsírt szintén érdemes ilyen kakaósdobozba önteni; ha szép szóval nem megy bele, akkor kicsit olvasszuk fel. (A zsírt, te ütődött...)
Az ivóvizet 5-10 literes jól zárható vizeskannákban tároljuk, fejenként legalább 5 litert. (Lehet, hogy több napig nem találunk csapot.) {Legjobb az összehajtható csapos műanyag kanna. Különböző méretben (3, 5, 7, 10 l) kaphatóak és több szempontból is praktikusak. Egyrészt ha nem használod, roppant kis méretre összehajtható, másrészt egy megfelelő kampó segítségével mosogatóvá vagy zuhanyzóvá alakítható. (*Zsolt*)} A víz hideg marad, ha egy világos rongyot rakunk a kannára, és állandóan nedvesen tartjuk; egy pillepalacknyi vizet a csónak után is köthetünk (ez menet közben nem túl nyerő, mert lassít, de csorgáskor alkalmazható).
Az apróbb mütyüröket (varrófelszerelés, tartalék izzók stb.) rakhatjuk írógépszalag-dobozba (az ITV szögletes dobozát erre találták ki, főleg az átlátszó aljút) vagy filmdobozba (ebből a legjobb a FUJI, mert átlátszó, és a kupakja nem szélesebb, mint maga a doboz.) - utóbbi a fűszereknek is jó hely.
Igyekezzünk nem rideg, törékeny, hanem lágyabb műanyagból készült dolgokat magunkkal vinni. Ez vonatkozik a tányérra, pohárra, szappantartóra, vödörre, lavórra, kannára, dobozra, ládára stb. Az 1 literes fagyisdobozok általában nem felelnek meg e követelménynek, de egy 2 hetes túrát a közepes minőségűek kibírnak. A hordó megkímélheti őket, ha ésszel pakolunk.
Ha a cuccot, vagy egy részét nem autóval, hanem tömegközlekedve szállítjuk (pl. valaki később csatlakozik a túrához), akkor gondoljuk meg, hogy milyen kofferbe pakolunk (pl. fémvázas hátizsák), mert annak valahol el is kell férnie majd a csónakban. (Csak hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog: egyszer nagyon jól jött a fémvázas hátizsák. Egy szlovák horgász bácsi kölcsönadta a rozzant biciklijét, hogy 5 km-ről vizet tudjunk magunknak hozni. A hátizsák vázáról leszedtük a vásznat, és gumipókkal ráerősítettük a 20 literes kannát.)
A gitárt mérete miatt nem tudjuk hordóba rakni, csak nylonba bugyolálhatjuk. Nem garantálható, hogy száraz marad, ezért ha van, túragitárt vigyünk magunkkal. A már emlegetett napsütés hatására a húrláb válhat le (nekünk a Szigetközben mindkét gitárunkkal ezt történt egy nap alatt - egy Nap alatt). {Gitár: Némi igyekezettel be lehet kvázi-bombabiztosan is csomagolni. Figyelni csak arra kell, hogy az általában reggeli becsomagolás után a nylon-on belül lecsapódik a pára, és ez a nedvesség nem tesz túl jót a hangszernek. Igazán igényesek telepakolják rongyokkal vagy hasonlóval, hogy az szívja be a párát. Arra pedig jobb előre felkészülni, hogy a hőmérsékleti és páraviszonyok állandó változása miatt rendszeresen elhangolódik a hangszer. (*Döme*)}
A furulya, szájharmonika, zsebszintetizátor biztonsággal elcsomagolható, de ezekből is érdemes kevésbé értékeset vinni. (Tábortűz mellett az is ugyanolyan jól szól.)
Ha több csónakkal megyünk, mindegyik a saját legénységének a felszerelését vigye. A közös holmit (sátor, kaja, edények) is úgy osszuk szét, hogy bármelyik csónak egyedül is átvészelje az éjszakát, ha elkeveredik a többiektől.
